Örülök, hogy tetszett Nektek.

Válasz

Köszönöm Sándor,nagyon jó volt ........(A Rózsa).............

Válasz

Nagyszerű tanítás,köszönöm

Válasz

Köszönöm nektek, hogy olvastátok.

Válasz

Huuu..Te olyan érdekeseket írsz!Szeretem olvasni.:)

Válasz

Huhhh ez mély,de jó!!!!!!!!!!köszi:)

Válasz

A Rózsa:

A szellemszikra-atom misztikus jelölése; ősatomnak és Krisztus-atomnak is mondják. Ez körülbelül a jobb szívpitvar legmagasabb pontjával esik egybe, és a mikrokozmosz mértani középpontja. Ez az isteni, eredeti életnek egy összezsugorodott maradványa. A Szív Rózsája, amit arany magnak, Jézus magvának vagy a lótuszvirág gyöngyének is neveznek, egy teljesen új mikrokozmosz csírája, az isteni mag, amit a kegyelem ígéreteként őriztek meg a bukott emberben, hogy egyszer eljöhessen a pillanat, amikor emlékeztethetik eredetére, hogy az Atya háza utáni vágyakozás töltse el. Ekkor kialakul annak a lehetősége, hogy a Szellemi Nap Világossága, a Gnózis Világossága a szunnyadó rózsabimbót felébressze, és a tanuló pozitív reagálása és ki-tartó, belátó irányulása következtében az ember istenterv szerinti re-generálódásának kegyes folyamata kezdetét vehesse.

http://lectorium.hu/jelkeptar/rozsa

Előzmény

Válasz

:)))

Előzmény

Válasz

Miért vagy te rózsa nélküli????
Hisz a rózsa mindőnk szívében ott van.

Előzmény

Válasz

Zsóóótiiii
Hihihi.......
Úgy vihogtam, mint a Mardell a rajzfilmben.:)))))

Előzmény

Válasz

Igenis,parancs,értettem!!:))) És mit csinál a csapat szilveszterkor?Decemberben megyek haza,arra gondoltam,találkozhatna a face-es brigád,akikkel az idő folyamán összehaverkodtunk?Lehetne bérelni közösen egy termet,ha sokan össze jönnénk,ha pedig kevesebben akkor nézünk valami jó helyet?

Válasz

Zsóóóóóóóóti vagyok ..................én vagyok a jól megmondom Zsóóóóóóóóóti:)))))))))))))

Válasz

Szívesen.

Előzmény

Válasz

Kis Herceg,te Zsolt vagy?De jó,akkor most már ezt is tudom....:))))
Sándor,köszönöm az infót!
Egyébként pedig mindenkinek igaza van,ahogy Szilvi is már említette.Mert mindenki önmagából indul ki,arról a szintről ahol most van.A lényeg,hogy ne másokhoz,hanem mindig a korábbi önmagunkhoz hasonlítsuk jelenlegi énünket,hogy mennyit fejlődtünk azóta.Amúgy a vitába nem nagyon szeretnék beszállni,mert ehhez semmi közöm,de szerintem jó,ha az ember kiadja ami magában van,így könnyebb utána..:))A lényeg az,hogy az ember elgondolkodjon aztán,hogy vajon tényleg így van e ahogy van?:))

Válasz

Szia Mariann!

Az idézetek Dr. Hetényi Ernő Buddha Dhara, Sangha könyvéből valóak, amely Több forrásmunkából idézetekkel díszített...
Pl.: Asvahosha, Buddha-Charita, Buddha evangéliuma...stb.

Előzmény

Válasz

Tetszett ez az eszmecsere amit olvastam!:)))Sándor és Szilvi,nagyon jók az idézetek,a Csittavivékából vannak?:)) Mármint amit Sándor írt? Nem emlékszem,de jó az a könyv,lehet megint el kellene olvasnom.:) A szenvedésröl csak annyit,hogy ezek szerintem olyan tapasztalások amik személyre szabottak,ezeket meg kell tapasztalnunk a spirituális fejlödésünkhöz.Akik nem szenvednek,nem is jönnek rá sok mindenre.Viszont a szenvedést,ha megértjük,nem lesz többé szenvedés.Meg kell tanulni az érzést és a józan eszet a megfelelö szituációban használni. Persze ez egy hosszabb folyamat mire sikerül,de akiket az érzéseik vezetnek,sokat szenvednek.Erre én is csak most egy fél éve jöttem rá és próbálom áthárítani a józan eszemre azokat az érzéseket amik fájnak,bántanak,de sokszor vissza esek még...:))))))Különbséget kell tenni,mikor kell az érzésekre és mikor a józan észre hallgatni.

Válasz

Szegény Szegedi Piaristák jól le lettek hurrogva.............onnan lett bemásolva ez az iromány:))))))))))BRÁVÓ:)))))))))...........én nem vitázom senkivel mindenkinek van álláspontja amit a sajátjának érez:))))-és el is hiszi hogy igaz:D........ami a legjobb lassan rájönni arra hogy minden igaz és szinte az ellentétje is..........ez egy szint, ide meg kell érkezni .........addig csak szintézisre lehet hozni a dolgokat két oldalról:)))))))

Válasz

Kérlek, olvasd el: Osho: Együttérzés (a szeretet legmagasabb foka)
A Te mennyei Atyád nem azt akarja, hogy szenvedj!Azt akarja, hogy meghaladd a szenvedést, és átalakítsd magadban együttérzéssé.A másik ember a játszótársad, aki segíteni akar neked a fejlődésben. Sajnos, nem tud neked segíteni, ha félreérted!Ha félreérted, akkor negatívan reagálsz, Nem a lehetőséget látod a szituációban, hanem a problémát. És szokás szerint megvádolsz másokat, hogy nem osztoznak a szenvedésben. Nem is kell. Együttérzőnek kell lenned, nem együtt szenvedőnek. Ha valaki megvágja a kezét, akkor te is köteles vagy megvágni, hogy osztozz a szenvedésében?És aki erre nem hajlandó, az felett ítélkezel?Ki itt a negatív?Nem kéne Krisztust lerángatni a keresztfáról, és elfoglalni a helyét!Mit akart Krisztus mondani? És mit értetek meg belőle?A többség imád szenvedni és a szenvedésben dagonyázni!Ne szenvedj, szeress, ez az üzenet.Addig fogsz szenvedni, amíg a szenvedéshez foggal-körömmel ragaszkodsz. Isten nem fogja felülbírálni a döntésedet, mert szabad akaratot adott!Isten a szeretet! Nem hitvány bábnak teremtett, hanem együttérző szeretetnek. Miért nem vagy Önmagad? Ölelek Mindenkit! Tibor.

Válasz

Kedves Kis Herceg!
Ezt a kérdést melyikünknek szántad?

Válasz

,,Aki azt hiszi, könnyű kitartani a szeretetben eddig a keserű végig, vagyis a szeretetet legsajátosabb cselekedetünkké tenni, annak még nincs fogalma az emberi szeretet legmélyéről."

Válasz

Nem tanultad meg mi az együtt szenvedés..............?........

Válasz

Nem mindenki alkalmas arra hogy mások szenvedésében osztozzon. Talán azért mert valóban nem elég erős.Talán mert a szenvedő nagyobb terhet pakol a szenvedésében osztozóra mint az meg el képes épp szellemiséggel hordozni, vagy talán azért mert a szenvedése érvényre juttatásával akar másból áldozat vállalást maga felé kicsikarni. Nem minden szenvedő szenvedése attól szenvedés mert elkerülhetetlen az, Hanem mert nem akarja azt Isten elé vinni, és meggyógyulni belőle. Inkább magával rántja a szenvedésével a környezetében élő szeretteit. Nem mindegy hogy az áldozat vállalás miről szól.
Amiről Szilvia ír az Krisztusi.
Amit attól az embertől várnak aki védtelenül sodródik Krisztusi szerepbe, az nem áldozatot hoz, hanem az áldozatot elveszik tőle. Megerőszakolva a szabad választását, hogy adni akarja ezt az áldozatot a szenvedőnek.
Krisztus nem arra hív el hogy Krisztussá válj, hanem arra hogy aki meggyógyulhat az gyógyuljon meg abból a kényszerbetegségből amivel másokra is csak szenvedést hoz!
Az Ő tanítása arról szól hogy az irgalom ne az egyes ember áldozat vállalása legyen,mert nem válhatsz Krisztussá. Nem kell véráldozat . Krisztus áldozata nem csak az elesetteké és gyermekeké, hanem mindenkié.Krisztus áldozata a bűn fogalmával válik érthetővé.Krisztus magára vette az összes bűnt, mely megkötözhette saját lelkiismereteddel felvállalható cselekedeteid szabadságát. Amire még Jahve égő áldozatot kért arra Krisztus azt mondta. nem kell. Mert nem ez az ami feloldoz.Ismerd fel magadban azokat a sötét erőket melyek elfordíthatnak Isten arcától, és a szereteted erejével győzd le azokat. Én elvettem a bűnt azzal hogy bűnné váltam, de saját akaratoddal akár áldozattá is válhatsz ha ezt választod! Az ember elméjének szeretettel munkált szabadságában van Isten akarata. Miről ismer fel Isten ha nem a Te szabad döntéseidről?Ha megerőszakolod a szeretet szabadságát, és az elvárások szabadságát választod helyette, akkor hiába valóság az irgalom, mert az csak egy újabb szenvedő arcot fog felrajzolni.Ha olyanért vállalsz lelki közösséget aki egy veled a szenvedésben mert az életedet adnád érte az egy más kategória. de a szenvedés felvállalása a szenvedésért az értelmetlen.

Válasz

Jézus az emberek szenvedését nagyon is komolyan vette. Nem kerülte ki a szenvedők kiáltásait. Egzisztenciája szinte védtelenül ki volt szolgáltatva a másik embertől beléáradó szenvedésnek. Nem zárkózott el; bensőleg egyesült a gyámoltalanokkal. Szeretete sebezhető volt. Jézus alázatos, szerény és békés volt. Életét azoknak szentelte, akik létüket fáradozásban és elnyomás alatt kénytelenek tölteni: "Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: én felüdítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatosszívű, - és nyugalmat találtok lelketeknek. Az én igám édes, az én terhem könnyű" (Mt 11,28-30). A kicsikhez, alacsonysorsúakhoz, szegényekhez és alázatosakhoz jött, mennyországot hirdetett nekik, megtiltotta nekik a kicsinyek lebecsülését, testvéreik sanyargatását (Mt 18, 1-35). A názáreti zsinagógában a következő szavakat olvasta fel Izaiásból, és ezeket magára vonatkoztatta, sőt önmagában beteljesültnek tekintette: "Az Úr lelke rajtam: ő kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, ő küldött engem, hogy szabadulást hirdessek a raboknak, és a vakoknak megvilágosodást, hogy szabadulást vigyek az elnyomottaknak, hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét" (Lk 4,18-19). "Azután összetekerte az írást, visszaadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Akkor megszólalt 'Ma beteljesedett az írás, amit az imént hallottatok' " (Lk 4, 20-21). Máté Izaiás más, nem kevésbé jellemző szavait vonatkoztatja rá: "Nem vitatkozik s nem kiabál, szavát sem hallják a tereken. A megroppant nádat nem töri el, a füstölgő mécsbelet nem oltja ki, míg csak győzelemre nem viszi az igazságot" (Mt 12,19-21). Azoknak, akiket Keresztelő János hozzá küldött, hogy tudakozódjanak küldetése után, ezt válaszolta: "Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak föltámadnak, a szegények pedig hallgatják az evangélium hirdetését" (Lk 7, 22).

Válasz

"Mit gondolsz mi a fontos, hogy szeressenek vagy hogy szeress? Boldog lehetsz, ha csak szeretsz? Boldog lehetsz, ha csak szeretnek? Attól még senki sem lett boldog, hogy szerették. Boldog csakis attól lehetsz, ha szerethetsz. De a szeretet sebezhetővé és sérülékennyé tesz. Ezért szeretni csak az erős képes. A legerősebb az, aki mindent ad és semmit sem kér. Elenged. "

Válasz

Egy beteg a vigaszt sokszor gúnynak érzi: "Azért mondod ezt nekem, mert el sem tudod képzelni, milyen rettenetesen szenvedek, mert fájdalmam nem a tiéd. Csak akkor lenne jogod vigasztalásomra, ha úgy szenvednél, mint én, vagy ha legalább velem együtt tudnál szenvedni" A szenvedő vigasztalójának tehát először magává a szenvedővé kell válnia És ha ekkor mondja a vígasz szavait, akkor azok már nem kívülről jönnek, hanem 'belülről'. A vigasztaló beszédet csak igazi létegység alapján lehet elviselni. Akkor nem egyszerűen 'a szenvedés'-ről beszél az ember, hanem 'a te szenvedésed'-ről, amely kölcsönös szeretetünk által 'az én szenvedésemmé' lett. És egyáltalán sokszor elég már az, ha a szerető ember a szenvedőre tekint, megfogja kezét, vagy csak mellette marad, tolakodás nélkül és egyszerűen. Jelenlétében nyomorúságom nem emésztő többé; új támasztékot találok a létben, átváltozik a világ körülöttem; sorsom hirtelen más lett, nem vagyok többé bezárva kiúttalan helyzetem szűk határai közé; új világot teremtett számomra, igen, új életre támasztott, annak ellenére, hogy állapotomban talán nem is változott semmi. Ez 'teremtő jelenlét', ebben valósul meg az igazi vigasz. Aki azonban ilyen módon mer vigasztalni, annak vállalnia kell odaadásának következményeit: azt, hogy teremtő jelenlétét mindig megismétli, vagyis megköti azt a kemény és magát létünket felemésztő emberi kapcsolatot, amelyet hűségnek hívnak. Nem vállaltuk magunkra a más szenvedését, ha csak egyszer hordoztuk vele együtt. Ha mégis így cselekszünk, akkor nem vigasztaljuk meg, hanem becsapjuk és csak növeljük kínját. A szenvedés csupán az életben való időbeli kiterjedése által lesz valódi. Csak akkor kezd hatni egész romboló erejével, akkor kezd benyomulni a létezés mélységeibe, megmérgezni az élet forrásait és szétmorzsolni az egzisztencia minden rostját. Az embernek ezt a lassú felbomlását megélni vele együtt, és közben mindig újonnan teremtő jelenlétet ajándékozni neki: bizonyára ez az irgalom legkeményebb követelménye. Megtenni ezt, akkor is, ha már belső lendületünk nem ragad magával, a legvégső fáradtság és kedvetlenség állapotában, akkor is, ha lelkünk mélyén lassan undor gyülemlik fel, ha létünk a szeretet állandó erőfeszítése miatt mindjobban elszíntelenedik, ha szívünk elbágyad, mivel a szenvedő már nem képes a viszontszeretetre és életünket sértésekkel mérgezi, sőt lassan tönkreteszi, - mindezt már nem teremtő jelenlétnek hanem 'teremtő hűségnek', az irgalmasság teljességének hívják. Ez a hűség végtelenül túlhaladja az előírhatóság határát. Nagy türelmet, végső önzetlenséget, tévedhetetlen szeretetet és mindenekelőtt csendes, szelíd alázatot követel. A leghűségesebb szívek egyúttal a legalázatosabbak. Elajándékozzák saját létüket, egészen addig, míg végül nem marad szinte semmijük.....................................

Válasz

Sokszor úgy tűnik, mintha a szeretőnek még többet kellene viselnie a fájdalomból, mint magának a szenvedőnek, mivel ő világos öntudattal szenved, míg a másik, a szenvedéstől már elfásulva és szinte érzéketlenné válva, csak elvisel. A szerető ember sokszor éppen az alatt szenved, amit a másik már meg sem tud érezni. Csak később fedezi fel a másik, hogy mit tűrtünk el érte, hogy feldúlta lelkünket és mintegy kiszolgáltatott a halálnak

Válasz

Az irgalom az emberi szív egyik legnagyobb cselekedete. Forrása a szeretet. Ha a szeretet egy emberben igazán,mély' lett, azaz egész testi- lelki létét birtokába vette, akkor egyúttal kiszolgáltatta a szenvedésnek. Meglepő gyorsan veszik észre az emberek a szív önzetlenségét és nyíltságát. Az önzetlen szeretetnél segítséget és főleg emberi meleget keresnek: az éhesek táplálékot, a szomjasok italt, a mezítelenek ruházatot, az idegenek hazát, a rabok kiváltást, a betegek támaszt, a haldoklók segítséget, az igazságtalanok türelmet, a tudatlanok tanítást, a szomorúak vigasztalást és minden ember, élők és holtak, imát. Általában így nevezik meg az irgalmasság hét cselekedetét. Bennük láthatóvá válik egzisztenciánk minden ínsége.
Ezt a nyomorúságot magunkra venni szenvedéssel, néha elviselhetetlenül nehéz szenvedéssel jár. Mások ínsége jobban felőröl minket, mint a saját szenvedésünk. Létünket jobban veszélyezteti mások gyengesége, mint a saját magunké. A szenvedő ember tehetetlensége néha túlságosan nagy. Fájdalomszántotta arccal jön hozzánk valaki, és mi tehetetlenül állunk vele szemben, anélkül, hogy segíteni tudnánk. Hátra van még ekkor az irgalmasság legvégső cselekedete, amelyet nem lehet egyszerűen a többi hét mellé állítani, mert ez maga minden irgalomnak alapja: ha a fájdalom valóban mélyre hatol, sokszor nem lehet másként segíteni, mint hogy az ember egyszerűen 'együttszenved' a másikkal. Az egyetlen, amit még tenni lehet: szélesre tárni a szívet, hagyni, hadd áradjon bele a más fajdalma, és kitartani ebben az együttszenvedésben mindaddig, míg a szenvedő megkönnyebbültnek érzi magát, mert egy szerető szív együtt viseli vele kínját. Aki azt hiszi, könnyű kitartani a szeretetben eddig a keserű végig, vagyis a szeretetet legsajátosabb cselekedetünkké tenni, annak még nincs fogalma az emberi szeretet legmélyéről.

Válasz

Vágyak nélkül a létezés síma víztükör. Ami élővé varázsol az a saját vágyaid tavaszában nyílik ki.A szenvedés csak a beteljesületlen vágyak tükrében fodrozódik. Tanulság: Azokról a vágyakról kell lemondani ami szenvedést generál. Le kell tenni és otthagyni. Az építő vágyaidat pedig magasra emelni Isten szívébe.......

Válasz

Aki Isten útjaira tanít, az mindig Isten áldását is magával hozza Nektek.....
Minden tanítás mely a szeretet nyelvén szólal meg, Istentől való, csak a hírnök személye változik!Most megölelgettelek benneteket. :)

Válasz

Egy kicsi jótett is a jót erősíti, mind magadban, mind a világban.:)

Előzmény

Válasz

"A szenvedés nemes igazsága, ti bhikkhuk, pedig ez:
A születés szenvedés, a betegség szenvedés, az öregedés szenvedés, a halál szenvedés. Nem szeretettel együtt lenni szenvedés, szeretettől elválasztva lenni szenvedés és minden vágy, amely nem elégíttetik ki szenvedés.
Röviden minden ragaszkodásból fakadó állapot szenvedés.
"Ez tehát ti bhikkhuk a szenvedés nemes igazsága."
"A szenvedés keletkezéasének nemes igazsága, ti bhikkhuk pedig ez:
A szenvedés oka a vágyakozás; a vágyakozás, amely a szenvedélyek kielégítésére ösztönöz, a vágyakozás egy eljövendő élet után, a vágyakozás e világnak örömei után."

Buddha

Válasz

Egy örömhír mely a Buddha megjelenése a világ számára:

"Ti szenvedők, ti küzdők, ti, akik szomjúhozzátok az igazságot örvendezzetek a jó hírnek hallatán!
Íme itt a balzsam a sebekre, íme itt a kenyér az éhezők részére. Itt a víz a szomjúhozóknak és remény a kétségbeesettek számára. A sötétségben lakozóknak itt itt a fény és itt van az áldás a jóakaratúaknak.
Gyógyítsátok sebeiteket, lakjatok jól ti éhezők! Leljetek nyugalomra ti megfáradottak, és csillapítsátok szomjatokat ti szomjazók! Ti sötétségben lakozók forduljatoka fény felé!"

Válasz

A jobbító szándék érdekében felvállalt szenvedés új értelmezést nyithat a boldogság teremtés és annak megtapasztalásának mikéntjét tekintve .A globális szinten értelmezhető jó cselekedet az mi mindig boldogabb jövőt képes teremteni, de e mögött is sok áldozat vállalás rejtőzhet.Az egyén szűk életszféráiba gyömöszölve lelki síkokra küldve már más fogalom szinteket boncolgat. Viszont minél inkább sikerül leegyszerűsítenünk, annál tisztábbá, és élhetőbbé válik az életünk. Ehhez biza kell az ELME és a SZÍV is. Kart-karba öltve. És kell a két kulcs fogalom megértése. Az" Egy Mindenek", és az " Elfogadom az egységben polarizálódott másságodat."

Válasz