Tibetire átültette a sucseni fordító bhiksu Rincsen Zangpo, szerkesztette az indiai apát kamalagupta. Az angol fordítást upászaka Kunga Namdrol végezte. Magyarra fordította Hadházi Zsolt.

Hódolat az összes Buddhának és Bódhiszattvának!
- Lépjen be minden nem buddhista nézetek fogalmaival és értelmezéseivel rendelkező a Mahájánába! - mondta összetett kezekkel, befejezve kérését Nairátma [Éntelen].
[A Buddha:]
- Jó család gyermeke, a mindentudó mondja: "Nem létezik én a testben".
[Nairátma kérdezte:]
- Ha nem létezik igazi én a testben, hogyan jelenik meg belőle szeretet, nevetés, sírás, játékosság, düh, büszkeség, irigység, rágalmazás, stb.? Létezik, vagy nem létezik igazi én a testben? Érvelésed el fogja oszlatni kételyeinket.
[A Buddha válaszolt:]
A Mahájánisták mondják:
- Barátaim, nem lehet azt mondani, hogy létezik, vagy hogy nem létezik igazi én a testben. Ha valóban létezik, azt mondani, hogy nem létezik hibás beszéd lenne. Ha létezik, ugyan hol? Ha valaki megvizsgálja az egész testet kívül és belül, nem bukkan fel egy igazi én a hajban, a körömben, a bőrben, a fejben, a húsban, a csontban, a velőben, a zsírban, a belekben, a májban, a kezekben, a lábakban, a végtagokban, a szívben, stb.
A nem buddhisták mondják:
- Az látja, aki isteni szemmel rendelkezik. De hogyan láthatjuk igazi énünket hús szemünkkel?
A Mahájánisták mondják:
- Az isteni szemmel sem lehet látni. Hogyan lehetne azt bárhol is látni, aminek nincs színe, nincs formája és nincs alakja?
A nem buddhisták mondják:
- Egyáltalán nem létezik?
A Mahájánisták mondják:
- Ha valaki azt mondja, hogy nem létezik, akkor azt mondani, hogy létezik, hibás beszéd lenne. Ha nem létezik, hogyan jelenik meg a közvetlenül észleltt szeretet, nevetés, sírás, játékosság, düh, büszkeség, irigység, rágalmazás, stb.? Ezért, azt mondani, hogy nem létezik nem helytálló. Ne mondd sem azt, hogy létezik, sem pedig hogy nem létezik. Mivel az hiba, nem mondd, hogy létezik, vagy nem létezik.
A nem buddhisták mondják:
- Mindazonáltal, van valami észlelt.
A Mahájánisták mondják:
- Nincs semmi észlelhető.
A nem buddhisták:
- Hogyan üres, mint a tér?
A Mahájánisták:
- Barátaim, úgy van. Üres, mint a tér.
A nem buddhisták:
- Ha így van, hogyan látható szeretet, nevetés, sírás, játékosság, düh, büszkeség, irigység, rágalmazás, stb.?
A Mahájánisták:
- Hasonló a káprázathoz, az álomhoz, vagy a szemfényvesztéshez.
A nem buddhisták:
- Miképpen olyan, mint a káprázat, mint az álom, vagy mint a szemfényvesztés?
A Mahájánisták:
- A káprázat csupán jelkép, az álom csupán valaki egyéni látomása, nincs semmi amihez ragaszkodni lehetne, természeténél fogva üres, lényeg ami nem létezik. A szemfényvesztés szükségszerűen csak bűvészkedés. Barátaim, ilyenek ezek. Bármilyen sok dolog is legyen, értsétek meg őket úgy, mint amik káprázathoz, álomhoz és szemfényvesztéshez hasonlóak.
Továbbá, a viszonylagos és végső bemutatása végett, amiket viszonylagosnak neveznek: ez az én, ez a másik, életerő, aki született, személy, teremtő, egy érző, javak, gyerekek, társ, barátok, rokonok, stb., ezek a fogalmak mind viszonylagosak. Ahol nincsen én, nincs másik, nincs életerő, nincs aki született, nincs személy, nincs teremtő, nincs érző, nincs vagyon, nincsenek gyerekek, nincs társ, nincsenek barátok, nincs rokon, stb., ezt nevezik végsőnek.
Mikor minden dolgot teljesen megvizsgáltak természetében, az erény és nem erény eredménye, a keletkezés és az elmúlás viszonylagos. erénynek és nem erénynek nincs eredménye, nincs keletkezés és nincs elmúlás, ez az olyanság lényege, ez az egyetemes szennyeződések és tisztulás nélküli. Ilyen a középső út jelenségének gyakorlata.

Erről szólnak eme versek:

A viszonylagost és végsőt
helyesen magyarázták két kategóriában.
A viszonylagos a világi jelenségek.
A végső felülmúlja a világit.

Az érző lények belépve
a viszonylagosba, a szennyeződések hatalmába kerülnek;
hosszú ideig forognak a szemszárában
mert teljesen félreértették a végsőt.

Az ostoba fogalmakat gyárt
viszonylagos világi jelenségekről;
ez a fogalmiság
a szenvedés tapasztalatává válik.

Ahogy a naív köznapi emberek
nem értik a szabadulás útját,
úgy tapasztalnak
megannyi szüntelen szenvedést.

Mivel a tiszta végsőt, ami bárhol
megálítja a létesülést, nem értik,
létrejön keletkezés és elmúlás,
a nem keletkező jön és megy.

A világban élő bolondok
forognak újra és újra
itt a szamszárában, a szenvedés lakában,
forgatva a kereket.

Ahogy a nap és a hold
jön és megy újra
hasonlóképp mikor valaki vándorol egy új létbe,
újra jönni és menni fog.

A szamszára egésze állandótlan,
változékony, pillanatnyi és romlandó;
ezért hagyj fel a viszonylagos igazságban tartózkodással
a végső megértése által.

A mennyek a felsőbb birodalmakban,
a gandharvák és a titánok szintúgy,
mind vándorlók,
és mind viszonylagos igazságok.

Sziddhák, vidjádharák, jaksák,
gandharvák, nágák
újra a pokolra mehetnek;
szintúgy mind viszonylagos eredmények.

Aki nagy erőfeszítéseket tesz
lezuhanhat a magasabb birodalmakból,
a menny és a minőségek forrásának helyéből;
szintúgy minden viszonylagos igazság.

Aki elérte fensőbb lakhelyét
egy Csakravartinnak, Indrának,
újra megszülethet állatként,
szintúgy minden viszonylagos igazság.

Ezért, add fel a felsőbb birodalmakban
lakó istenek összes kiváló igazságát;
a felébredés a fényes tisztaság
amin a jóginok mindig meditálnak.

Egy bódhiszattva jellemzője
nem valami, észlelhetetlen,
minden üres és nem rögzített,
valóban szabad minden elburjánoztatástól.

Egy bódhiszattva jellemzője
nem érdes, nem sima,
nem meleg, nem hideg,
nem lehet megérinteni és nem leeht megtartani.

Egy bódhiszattva jellemzője
nem hosszú, nem rövid,
nem kerek, nem háromszögű,
nem finom, nem is durva.

Egy bódhiszattva jellemzője
túl van a meditáció tárgyán,
nincs a nem buddhisták tapasztalatkörében,
a bölcsesség tökéletességének gyakorlása.

Egy bódhiszattva jellemzője
példa nélküli, nem egy meditáció,
nem látható, a legfőbb tárgy,
teljesen tiszta természeténél fogva.

Minden olyan, mint a hab
a buborék, lényeg nélküli,
állandótlan, én nélküli,
egyenlő a káprázattal, vagy a szemfényvesztéssel,

Felgyülemlik mint egy gömb,
teljesen megtöltve elburjánzással,
hasonlóképp a vágy és harag, stb.
csupán káprázatokkal egyenlőek.

Miként a bindu belseje
nem látható abban a pillanatban,
ha a bölcsesség tökéletességét látják,
hasonlóképp a tudat feltételektől mentes.

A nevetés, szeretet,
beszéd, éneklés, zene,
a föld, stb.,
mindig egyenlő az álommal.

Bármit is alkotnak a lények,
az egyenlő az álommal;
az álmok a tudat fogalmai;
a tudat a térhez is hasonló.

Aki mindig így meditál
az a bölcsesség tökéletességének módja;
aki mindig így meditál,
minden dologtól megszabadultan,
eléri a legfőbb szintet.

Bármi is a legfőbb felébredés,
azon meditál minden Buddha,
ha ezt valaki megragadja meditációval,
az eléri a Mahájána eredményét.

A nemes éntelenségről való vizsgálódásról szóló mahájána szútra teljes.

Szanszkrit cím: Árjanairátmaparipriccsha-námamahájána-szútra
Tibeti cím: ‘Phags pa bdag med pa dris pa shes bya ba theg pa chen po’i mdo
Angol cím: The Inquiry of Aryanairatma Mahayana Sutra