Egyszer megkérték a Buddhát, hogy magyarázza el, mi a valódi boldogság. Felsorolt különféle jó cselekedeteket, melyek a boldogsághoz vezetnek, és valóságos áldást jelentenek. Mindezen áldások két kategóriába sorolhatók: a család és a társadalom iránti kötelezettségek teljesítésével olyan cselekedeteket végezni, melyek hozzájárulnak mások jólétéhez, és olyan cselekedeteket végezni, amelyek tisztítják a tudatot. Az egyén jólléte elválaszthatatlan másokétól. És végül ezt mondta:
Az élet hullámhegyei és hullámvölgyei között a tudat mégis rezdületlen marad, nem panaszkodik, nem hoz létre szennyeződést, mindig
biztonságban érzi magát;
ez a legnagyobb boldogság.
Nem számít, mi bukkan fel saját testünk és tudatunk mikrokozmoszában vagy a külvilágban, képesek vagyunk szembenézni vele – nem feszültséggel, elfojtott sóvárgással vagy elutasítással, hanem teljes könnyedséggel, a tudat mélyéről fakadó mosollyal. Semmilyen helyzetben – legyen az kellemes vagy kellemetlen, kívánt vagy nem kívánt – nem leszünk ingerültek, s a mulandóság megértésével tökéletes biztonságban érezzük magunkat. Ez a legnagyobb áldás.
Annak tudata, hogy a saját mesterem vagyok és hogy semmi sem kerekedhet felül rajtam, hogy mosolyogva el tudok fogadni mindent, amit az élet hoz – a tudat tökéletes egyensúlyát, a valódi megszabadultságot jelenti. Ezt a Vipasszaná meditáció gyakorlásával itt és most el lehet elérni. Ez valódi semlegesség, nem negatív hozzáállás vagy passzív zárkózottság.
Nem a világ problémái elől menekvést kereső, a fejét a homokba dugó ember vak beletörődése, fásult közönye ez. A tudat valódi egyensúlya a problémák és a valóság szintjeinek teljes tudatosságán alapul.
A sóvárgástól és elutasítástól való mentesség nem érzéketlen, közönyös hozzáállást jelent, amikor valaki a saját megszabadulását élvezi, miközben nem gondol mások szenvedésére. Épp ellenkezőleg: az igazi semlegességet „szent elfogulatlanságnak” nevezik.
Ez dinamikus minőség, a tudat tisztaságának a kifejeződése. Amikor tudatunkat megszabadítjuk a vak reakció rögzült szokásától, akkor az először lesz képes kreatív, pozitív cselekedetek megvalósítására, ami produktív és jótékony önmagunk és mindenki más számára is.

A semlegesség mellett megjelennek a tiszta tudat más minőségei is, mint a jóakarat, a szeretet, amely viszonzás és elvárás nélkül keresi mások jólétét; az együttérzés mások gyengeségei, szenvedései láttán, és az együtt érző öröm mások sikere és jó szerencséje láttán. Ez a négy tulajdonság törvényszerű eredménye a Vipasszaná gyakorlásának.
Korábban mindig megpróbáltuk megtartani azt, ami jó volt nekünk, ami pedig rossz, azt igyekeztünk másoknak továbbadni. Most viszont megértjük, hogy saját boldogságunkat nem érhetjük el más kárára, és csupán az hoz boldogságot, ha másokat is boldoggá teszünk. Ezért arra törekszünk, hogy megosszunk másokkal minden jót, amivel mi rendel-kezünk. Miután megszabadulunk a szenvedéstől és megtapasztaljuk a megszabadultság békéjét, felismerjük, hogy ez a létező legmagasabb jó. Ekkor az ember azt kívánja, hogy mások is tapasztalják meg ezt a jót, és találják meg a szenvedésükből kivezető utat.
A meditáció logikus eredménye:  a jóakarat és a szeretet kifejlesztése a többi ember irányába. Lehet, hogy korábban is hangoztattuk ezt, de a tudatunk mélyén jelen volt még a sóvárgás és elutasítás. Most bizonyos fokig megszűnik a reagálás folyamata és az önösség régi szokása, s a jóakarat természetesen árad a tudat mélyéről. Ez a jóakarat a tiszta tudat támogató erejével nagyon erőteljes tud lenni, és békés, harmonikus légkört teremt mindenki javára.
Vannak, akik azt hiszik, hogy mindig kiegyensúlyozottnak lenni azt jelenti, hogy az ember többé nem élvezheti az életet annak sokszínűségében, olyan, mintha egy festő az összes színt tartalmazó palettából csak a szürkét használná, vagy mint ha egy zongorán, valaki csak a középső C-t játszaná. Ez a semlegesség félreértése. A valóság az, hogy a zongora hamisan szól, és nem is tudjuk, hogyan kell játszani rajta. A billentyűk puszta ütögetése az önkifejezés nevében csupán hangzavart okoz. Ha viszont megtanuljuk, hogyan kell felhangolni a zongorát, és megtanulunk játszani rajta, akkor zenélhetünk. A legalacsonyabbtól a legmagasabbig, a billentyűk teljes skáláját használhatjuk, és minden leütött hang harmóniát és szépséget teremt.

 
A Buddha azt mondta, hogy ha tudatunkat megtisztítjuk és elérjük a „tökéletességig fejlesztett bölcsességet”, akkor megéljük az „örömöt, az áldást, a nyugalmat, a tudatosságot, a teljes megértést és a valódi boldogságot”. Kiegyensúlyozott tudattal jobban tudjuk élvezni az életet. Amikor kellemes helyzetbe kerülünk, akkor tökéletesen élvezzük annak zamatát, mivel elterelés nélkül, tökéletesen tudatában vagyunk a jelen pillanatnak. Amikor pedig ez az élmény elmúlik, nem lesz rosszkedvünk. Továbbra is mosolygunk, mert tudjuk, hogy ennek törvényszerűen meg kellett változnia. Ehhez hasonlóan, amikor kellemetlen helyzetbe kerülünk, nem válunk zaklatottá, hanem megértjük azt, s ezáltal felismerhetjük, hogyan változtathatnánk rajta. Ha erre nincs mód, akkor is békések maradunk, hiszen jól tudjuk, hogy ez az élmény is mulandó, és törvényszerűen elmúlik. Tehát azáltal, hogy tudatunkat feszültségektől mentesen tartjuk, sokkal élvezhetőbb és eredményesebb életet élhetünk.
  Aki megtisztította a tudatát, nem fog szomorú arccal járni-kelni. A szenvedéstől megszabadulva természetes dolog, hogy mosolyog. Amikor az ember elsajátít egy módszert, ami a megszabaduláshoz vezet, akkor természetes, hogy boldog.
Ez a szívből jövő mosoly nem fejez ki mást, mint békét, semlegességet és jóakaratot. A mosoly, ami minden helyzetben ragyog, az a valódi boldogság.