Manapság olyan időket élünk,amikor egyre több ember tapasztalja meg a spirituális ébredést.Emiatt a terapeuták,a tanácsadók és más segítő foglalkozást űző emberek,valamint a művelt laikusok késztetést érezhetnek arra,hogy segítség azokat az embereket,akik éppen most élik meg a spirituális ébredést,és irányt mutassanak nekik.Ezért hasznos lehet,ha áttekintjük annak az embernek a szerepét,aki közel lehet valakihez,aki most megy végig ezen a folyamaton és most esik át némelyik problémán.

Először is fontos tudatában lenni annak a lényeges dolognak,hogy míg az Énmegvalósítás különböző fázisait követő problémák külsőleg nagyon hasonlítanak a hétköznapi élet problémáira,s olykor még azonosnak is tűnhetnek,ezeknek mégis nagyon más az okuk és jelentőségük,és ennek megfelelően másképpen is kell bánni velük.Úgy is mondhatnánk,hogy a két példa egzisztenciális helyzete nemcsak,hogy nem ugyanaz,hanem bizonyos értelemben ellentétes.

Az átlagember lelki nehézségei regresszív jellemet hoztak létre.Ezeknek az embereknek még nem sikerült megoldani a személyiség normál fejlődéséhez szükséges belső és külső alkalmazkodás feladatát.Úgy reagálnak a nehéz helyzetekre,hogy visszalépnek a gyermekkorban elsajátított viselkedésmódokhoz,vagy pedig soha nem is nőttek ki bizonyos gyermekkori viselkedési és gondolkodási mintákat-akár felismerik ezeket,akár okoskodással (racionalizációval) kisebbítik a jelentőségüket.

Másrészt viszont az Énmegvalósítás felé vezető út különböző szakaszain megjelenő feszültségeknek és vesződségeknek,előrehajtó

(progresszív) jellegük van.Ezek a tudatfeletti energiák serkentő hatásának,az erőteljes "fentről vonzásnak",az Én hívásának köszönhetők,és lényegessen meghatározza őket az a konfliktus,amely ezen energiák és a személyiség "középső" és "alsó" aspektusai között működnek.Jung megdöbbentő megfogalmazásban írta le ezt a krízist :

"Normálisnak lenni"-ez nagyszerű eszmény a sikertelen számára,mindazoknak,akiknek még nem sikerült alkalmazkodniuk.Ám

az átlagosnál sokkal több tehetséggel megáldott emberek számára,akik mindig is könnyedén érték el a sikereket és végezték a világ munkájának reájuk háruló részét-számukra Progrusztén ágyát jelenti,ha csak a normálisra szorítkozhatunk;elviselhetetlenül unatkoznak,pokolian terméketlennek és reménytelennek érzik magukat.Ennek következtében sok olyan ember van,akik azért válnak

neurotikussá,mert csupán csak normálisak,mint ahogyan vannak olyan emberek is,akik azért neurotikussak,mert még nem sikerült normálissá válniuk.

Nyilvánvaló,hogy a két különböző típusnak megfelelő segítségnek is teljesen különbözőnek kell lennie.

A spirituális hajlamú,vagy olyan vezető,aki legalább részben érti a magasabb teljesítményeket és valóságokat és együttérzően áll ezekhez,nagyon sokat tud segíteni az egyénnek,amikor-ahogy gyakorta előfordul-az még csak az első stádiumnál tart,amikor is elégedetlen,nyugtalan,és tudattalanul tapogatózik.Ha elvesztette érdeklődését az élet iránt,ha a mindennapi létezés egyáltalán nem vonzza,ha rossz irányban keresi a megkönnyebülést,ha zsákutcában sétál fel s alá,és még nem pillantott be a magasabb valóságokba,akkor bajai valódi okának felfedése és a nem is remélt megoldásra tett utalás,a válság szerencsés kimenetelének felvillantása rengeteget segíthet a belső ébredés beindításának,ami önmagában a megoldás fő részét jelenti.

A második szakasz (érzelmi izgatottság vagy emelkedettség),amikor az egyént elragadhatja a túláradó lelkesedés,és azt az illúziót dédelgetheti magában,hogy tartós eredményre tett szert,finom figyelmeztetésre szorul,mely szerint ez az áldott állapot csak átmeneti állapot;és jelezni kell neki a még elötte álló úton rá váró viszontagságokat is.A vezetőnek álhatatosan le kell szögeznie,hogy a

válság szerencsés kimenetele majd kárpótolni fogja a kiált kínokért-bármilyen erőteljesek is legyenek azok.Nagy megkönnyebülést és bíztatást nyújthat számára,ha felidézzük neki azok példáját,akik hasonló kutyaszorítóban voltak,és mégis sikerült kikerülniük belőle.

A negyedik szakaszban,az átalakítás folyamata során-ami leghosszabb és a legbonyolultabb stádium-a vezetőnek is összetettebb a feladata.

Munkájának néhány fontos vetülete:

-Felvilágosítani az egyént arról,hogy valójában mi történik benne,és segíteni őt abban,hogy rátaláljon a helyes hozzáállásra.

-Megtanítani neki,hogy az akarat helyes használatával hogyan kell bölcsen irányítani és uralni a tudattalanból felbukkanó késztetéseket annélkül,hogy elfolytaná őkat a félelmei vagy az ítélkezés miatt.

-Megtanítani neki a szaxuális és agresszív energiák transzmutációjának és szublimációjának technikáit.Ezek az eszközök alkotják sok lelki konfliktus legügyesebb és legkonstruktívabb megoldását.

-Segíteni neki megfelelően felismerni és befogadni a Transzpesrszonális Énből és tudatfeletti szintekről áramló energiákat.

-Segíteni neki,hogy kifejezze és hasznosítsa az altruista szeretetben és szolgálatban rejlő energiáket.Ez különösen ahhoz bizonyul nagyon értékesnek,hogy ellensúlyozni tudja a túlzott befelé fordulást és énközpontúságot,amely gyakaran előfordul az énfejlődés eme szakaszában,csakúgy,mint más szakaszokban.

-Végigvezetni őt a személyisége újraalkotásának különböző szakaszain,melynek során a magasabb belső központ körül szerveződik újra a személyisége,és ezzel eléri a spirituális pszichoszintézist.

Az úton küszködőket többek közt azzal támogathatjuk a legjobban,ha segítünk nekik mindig élénken látni maguk elött ezt a célt.

Így az illető ízelítőt kaphat,és egyre jobban belekóstol a Transzperszonális Énjét már megvalósított ember tudatállapotába.Olyan tudatállapot ez,amelyet az öröm,a derűs nyugalom,a nyugodt erő,a tiszta megértés és a sugárzó szeretet jellemez.Legmagasabb vonatkozásban ez a lényegi Létezés,az egyesülés és az Egyetemes Szeretettel való azonosulás megvalósítása.

Roppant nagy felelőségge van egy Vezetőnek,és ezért nem mindegy,

hogy kire bízzuk rá magunkat.