....hangot hallok magam mögött: "Térj vissza!" Felvetem fejem, s nézem ki hív, és hová kell visszatérnem; de nem látok senkit....

S ekkor újból felcsendűl a hang: "Térj vissza!" Én nem tudom merre forduljak, hová menjek e sötétből, s bánködni kezdek; s ímea a hang harmadszor is szólít: "Térj vissza, ahonnan jöttél, a szíved hajlékába, és zárd be az ajtót magad mögött."

... Ahogyan csak bírtam, összeszedtem értelmemet, behunytam szemem, becsuktam szám, bedugtam fülem és orrom, elzártam minden külső külső járatot, s beléptem szívem bensejébe; de jaj, homály volt ott. Mihelyt pedig pislogva kissé körülnézek, vékonyka fénysugarat pillantok meg a hasadékok közt, majd nagy kerek ablakot látok szobácskám boltozatán, erre azonban oly erősen rakódorr rá a piszok, hogy már nem törte át semmilyen fény.

E félhomályban ide-oda tekintgetek, s a falakon képek tűnnek fel, amelyek valaha szép művű alkotások lehettek, de a festék már lekopott róluk, egyes részek pedig elszakadoztak vagy letöredeztek. Közelebb fordulok hozzájuk, s ilyen feliratokat látok:

Elővigyázat, Alázat, Igazság, Tisztaság, Mérséklet, stb.

...... És íme, felülről ragyogó fény villan, s amint fölemelem tekintetemet, látom, hogy a felső ablakot elárasztja a fény, és abból a fényességből alászáll valaki, aki külső alakjára nézve ugyan hozzánk, halandókhoz hasonlatos, de fényessége szerint kétségkívül Isten.  Arca felettébb ragyogott, de azért nem kápráztatta el az emberi szemet....

"" Köszöntelek,  fiam és kedves testvérem!"

És ezt mondva byájasan magához ölelt és megcsókolt. Testemetátjárta a belőle áradó különös illat, s oly kimondhatatlan öröm árasztotta el szívemet, hogy könnyek omlottak a szememből......

"Hol voltál fiam? Hol voltál oly sokáig? Merre jártál? Mit kerestél a világban? Boldogságot? Hol kellett volna keresned, ha nem az Úrban? És az urat hol, ha nem az ő templomában? S az élő Istennek mely templomát, ha nem azt az élő templomot,  amelyet ő maga készített magának, a te tulajdon szívedet? Néztem, fiam, hogyan tévelyegsz, de nem akartam már tovább nézni, elvezettelek magamhoz, bevezetvén téged tenmagadba. Mert itt választottam magamnak palotát lakóhelyül: ha akarsz itt lakni velem, megtalálod mindazt, amit a világban hiába kerestél, a békét, a boldogságot, dicsőséget és mindeneknek bőségét. Ígérem, fiam , nem fogsz csalatkozni, mint amott......

Johannes Amos Comenius