Itt kell tisztáznunk azt is,hogy a valóságban nem létezik olyan környezet,amely alkotna,formálna,befolyásolna,megbetegítene bennünket-a környezet tükör,amelyben mindig csak magunkat látjuk,és magunkból is különös intenzitással árnyékvilágunkat,ami iránt vakok vagyunk.Amint ha önmagunkat szemléljük,akkor is csak egyes részeket látunk fizikai testünkből,és sok minden láthatatlan számunkra (például a szemünk színe,az arcunk,a hátunk,stb.),s ahhoz,hogy ezeket a részeket megnézhessük,a tükör reflexiójára van szükségünk; ugyanígy pszichénk is részben vak,s a számára láthatatlan részeket (árnyékvilágunkat) csak a környezet vagy külvilág reflexiója és projekciója révén ismerhetjük meg.A megismeréshez a polaritás világára van szükségnk.A tükrözés azonban csak azon segít,aki a tükörben felismeri magát-egyébként nem más,mint illúzió.Aki kék szemét nézi a tükörben,de nem tudja,hogy a saját szemét látja,megismerés helyett öncsalás áldozatává válik.Aki e világban él,de nem ismeri fel,hogy mindaz,amit érzékel és átél,ő maga,illúzió,öncsalás foglya.Meg kell hagyni,ez az öncsalás hihetetlenül igazinak,reálisnak látszik (...sőt vannak,akik bizonyíthatónak is tartják) - de ne felejtsük : az álom ugyanilyen igazi és reális,amíg benne vagyunk.Először fel kell ébrednünk ahhoz,hogy az álmot álomként ismerhessük fel.Ugyan ez érvényes létünk nagy álmára is.Elöbb fel kell ébrednünk,hogy az illúziókon átláthassunk.Árnyékvilágunk félelmet ébreszt bennünk.Ez nem csoda,hiszen a valóság kizárólag azon részeiből áll,melyeket a leginkább elhárítottunk magunktól,a legkevésbé élünk,és egyáltalán nem akarunk magunkénak tudni.Árnyékvilágunk mindazon területek összessége,melyekkel kapcsolatban mély meggyőződésünk,hogy ki kellene írtani őket,hogy a világ jó és kerek legyen.Ennek azonban éppen az ellenkezője az igazság : árnyékvilágunk mindazt tartalmazza,ami a világ-a mi világunk-teljességéhez hiányzik.Árnyékvilágunk megbetegít bennünket,mert hiányzik teljességünkből.Árnyékvilágunk megbetegít-találkozásunk vele gyógyító hatású!Ez a betegség és a gyógyulás megértésének kulcsa.A tünet mindíg árnyékvilágunk egyik összetevője,amely az anyagiságba süllyedt.A tünetben az manifesztálódik,ami az érintett személy tudatából hiányzik.A tünetben a beteg azt éli meg,amit tudatában nem akart megélni.A tünet a test kerülőútján teszi ismét egésszé az embert.Ez a kiegészítő elv,amely gondoskodik arról,hogy a teljesség végül is ne vesszen el.Ha valaki tudatosan elutasít valamilyen princípiumot,ez a test szintjére süllyed,s ott tünetként jelenik meg.Így kényszerül arra az ember,hogy az elhárított princípiumot mégis megélje s megvalósítsa.Így a tünet valójában gyógyít-a testben kárpótolja azt,amit a lélekből hiányzik.