Agyon dolgozom magam,életem első felében feláldozom egészségem,csak hogy minnél több pénzt keressek.Öröklakást veszek,saját házat,saját céget,részvényeket,stb.,és életem második felében mindezt a pénzt ismét kiadom csak azért,hogy egészségem visszanyerjem-többnyire hiába. Ráadásul rá kell jönnöm,hogy én szolgálom a vagyont,nem pedig az engem, és felismerem : mindazt,amit birtokolok,csupán kölcsönkaptam az élettől,

semmit nem tudok magammal vinni.

Mert mindazt,ami létezik,csupán a játék tartozéka,amely lehetővé teszi,hogy az életjátékot el tudjuk játszani : pénz,vagyon,hatalom,

elismerés,siker,de a képességeim is,a tehetségem,a szerencsém,a partnerem,a családom,a gyerekek,sőt a testem is.Mindezeket itt fogom hagyni,hogy a többi játékos játszhasson vele.Mindez a játék tartozéka,amely hozzásegít ahhoz,hogy felismerjem önmagam.

Mindaddig amíg részt veszek az életjátékban,tehát én magam is lépek,ha rám kerül a sor,az élet is megteszi a maga következő lépését.Ám ha én nem lépek többet,akkor az élet sem lép,és a folyam megáll.Mihelyt leragadok valami,egy ember vagy egy helyzet mellett,zökken a játék.

Ekkor szükségessé válik egy életlecke,én megkapom az élettől a "korrepetálást".Ha egy vesztes játszmát tovább játszom,mert az számomra kényelmesebb,vagy legalábbis úgy tűnik,ugyancsak elveszítem önmagam,hiszen valójában azért játszom,hogy bölcsebbé váljak,és a szeretet terén pluszpontokat gyűjtsek.E játék kulcs ugyanis a szeretet,és a bölcsesség segítségével ismerem fel,hogyan kell ezt a kulcsot értelmesen felhasználni.A szeretet és a bölcsesség minden ajtót megnyit nekem ebben az életjátékban.

Mihelyt felismeri az ember,hogy az életjáték,nem panaszkodhat többé nehézségekre,gondokra,bajokra,hiszen éppen ez a játék értelme.Ha a partner egy sakkjátszmában vagy egy teniszmérkőzésen jót lép,illetve jót üt,nem panaszkodom,hiszen éppen ez motivál engem abban,hogy a játék során a legtöbbet hozzam ki önmagamból.Ha nincs jó partnerem,a játék hamarossan unalmassá válik.Ha mindig csak nyerek,és soha senki nem követelne tőlünk semmit,képességeink hamarosan megkopnának,és végül csődöt mondanánk.Éppen az késztet engem nagyobb teljesítményre,amikor partnerem keményen megüti a labdát,vagy meglepő lépéssel áll elő.Az életben a "probléma" ugyan ezt a célt szolgálja.Minden megoldott probléma újabb felismeréshez segít hozzá,melynek segítségével eggyel továbbléphetek a játékban.

Igazi önismeret csak áldozatok árán lehetséges : mindazt feláldozom,ami nem tartozik Igaz Valómhoz,önvalómhoz,s végül így leszek végre önmagam.Csak midőn a mag lemond arról,hogy az maradjon,ami,akkor lehet belőle az,aminek lennie kell : egy növény.Csak mikor a báb elhal,

születik meg a pillangó.Az életjáték állandó transzformáción alapul,amely csak elengedéssel és odaadással lehetséges.

Ameddig játszom,hajt a vágy.Keresésben vagyok-keresem önmagam.

Az életjátéknak ugyanis egyetlen értelme van : hogy hozzásegítsen valós létem titkának felfedéséhez.Elég,ha benső vágyamra hagyatkozom,s az elvezeti a lelkemet a saját tökéletességem tudatához,vissza az örök egységbe.

Végtelen sok út vezet el ehhez az egységhez.Hiszen végső soron minden út ide vezet,akár egyenesen,akár kerülővel.Ám én határozom meg,hogy mely úton haladok leggyorsabban,legbiztosabban vagy legkényelmesebben.Miként én határozom meg azt is mikor indulok el rajta,és milyen léptekkel haladok végig rajta.Ekképpen teremtem meg

saját magam számára egyedi és egyszeri sorsomat,azt az "egyenruhát",

amelyet én magam teremtettem meg saját magam számára.Én csináltam,nekem is kell viselnem,és csak én tudok rajta változtatni,ezt azonban életem bármelyik pillanatában megtehetem.Én vagyok a teremtő.Mindannyian részei vagyunk a Termtésnek mint teremtők,közreműködünk az élet,a sors és a Teremtés alakításában.

A halál is csupán átmenet a játék egy másik szintjére.Egy kört lejátszottam,kiértékelem a megszerzett tapasztalatokat,és felkészülök a következő körre.Így a halálban az élet megkoronázását ismerem fel,és könnyedén elviselem mindazt,ami ennél jelentéktelenebb.Felismerem,hogy a nyereség vagy a veszteség "mindegy",és feltétel nélkül igent mondok az életre.Felismerem azokat a lépéseket,amelyek az életjátékban mindig azonosak :

-életfeladatom felismerése

-a pillanat beteljesítése

-felismerések,azaz igaz kincsek gyűjtése

-önmegvalósítás

-embertársaim és a Teremtés segítője lenni

-felismerni,hogy a halál az élet megkoronázása

Így leszek egyre jobb játékos ebben az életjátékban,és egyre többet és többet fogok tudni segíteni másoknak,hogy hamarabb célba érjenek.A játék ugyanis csak akkor ér véget,amikor valamennyi játékos célba ér.Ám teljesen mindegy,mely játékot játsza éppen az élet,számomra mindig ajándék lesz,felismeréshez juttat,s ez az egyetlen,amit valóban magammal vihetek.A legszebb felismerés pedig : "az életjátékban tanulhatok,és teljessé válhatok".

Lehetne egy egészen másféle Teremtés is,egy olyan teremtés,amelyben már minden tökéletes.Egy ilyen világban nem történhetnének már változások,mert a rend tökéletes.Statikus világ volna ez,minden mozgás és élet nélkül,egy világ,amelyben az életjátékot már nem lehetne játszani.S amint ezt tudatosítottam magamban,már a tökéletlenségben is

felismerem a tökéletességet.

Ám az életjátékban is elérjük egyszer a tökéletességet,legalább is az egyén szintjén.Ebben az esetben szükségessé válik a tudat kvantum ugrása,amellyel a létezés egy új dimenziója nyílik meg,a tulajdonképpeni valóság,amelyben felismerem,hogy mindaz,ami a tökéletességhez vezetett,csupán előkészítette az igazi Teremtésjátékot.

Mostantól kezdve nem csak a saját sorsomat határozom meg,hanem az univerzum egyre nagyobb részének sorsát,egészen addig,míg fel nem ismerem magam mint egészet,mint Istent,és tudatosan én határozom meg ezt az egészet.Mihelyt utolsó részem is célba ért,a játék befejeződik,és egy új játék kezdődik.Eközben azt is felismerem,hogy a valóságban egyáltalán nincs cél.A látható cél csupán orientációs pont a horizonton,amely irányt szab utamnak.A valóságban maga az út a cél,a látható cél pedig csak az út vége,amely egyidejűleg egy új út kezdete.

Ha felismerem tehát,hogy fölösleges végigloholni az úton,és azt kívánni,hogy minnél elöbb célba érjek,akkor ettől kezdve élvezem az utat.