Érzékeink nyugtalanok. Elménk ezért szenved. Értelmünk tele van kétséggel. Érzékeink ezért szenvednek. Az értelemnek nincs meg a képessége, hogy lekösse és fegyelmezze az érzékeket. Itt a zene jön az értelem segítségére. A zene segítségével az értelem megköti és fegyelmezi az érzékeket, és tökéletes eszközökké teszi őket, hogy a fentről jövő béke, fény és üdvösség teljesen áthathassa őket.

Másrészt amikor az elme kétségekkel van teli, amikor az elme mélyet kortyol a kétség-méregből, az érzékeknek nincs meg a képességük, hgoy hitet töltsenek az elmébe. Itt szintén a zene jön segítségül. Az érzékek segítséget kapnak a zenétől, hogy átalakítsák és megvilágosítsák magukat. Amikor az érzékek nyugodtak és csendesek, a kételkedő elme teljesen megváltozik, és elválaszthatalanul eggyé válik a szívvel, amely csupa fogékonyság. Ekkor a Belső Vezetőnk - a Legfelsőbb Muzsikus - áldástelien, erőteljesen és mérhetetlenül ki tudja magát nyilvánítani. Mivel Ő bennünk és rajtunk keresztül nyilvánítja ki magát, az isteni zene mindenestül a létünk részévé válik és belenövünk a tökéletes Tökéletességbe. Bennünk és rajtunk keresztül a Legfelsőbb Zenész egy új világot alkot. Isteni zenévé válunk, és Isten egy új túlszárnyaló Valóság látomása működik bennünk és rajtunk keresztül.

Játszható-e spirituális zene a meditáció alatt?

Természetesen, bár ez azokon múlik, akik meditálnak. Nagyon sok kereső van a földön, aki rendkívülien jól meditál, de nem fejlődött ki a zenei érzéke. Fülük nincs iskolázva, így nem várhatjuk el tőlük, hogy a természetük máról holnapra megváltozzon. Vagy híján vannak az értékelés képességének, vagy csak valami csekély érzékük van a zenéhez. A pszichikai zene nincs széles körben elfogadva, és nagyon kevés ember értékeli a lélek zenéjét. Úgy érzik, ez olyan, mint egy idegen, aki belép a tudatukba. De valójában örökös lakójuk, lelkük, mélyen bennük várakozik arra, hogy előtérbe jöhessen.

Ha isteni zenét játszanak mély meditáció közben, az emeli a meditációt. Azonnal segít a tudat felemelésében. Ha zenekedvelő vagy, akkor otthon a lélekteli dalok játszása, vagy éneklése a meditáció alatt határozottan segíteni fog neked.

Hasznunkra válik valamilyen módon, ha alvás közben spirituális zenét hallgatunk?

Ha alvás közben lélekteli zenét hallgatsz a szubtilis tested, életerőd és elméd élvezni fogja. De a fizikai tested számára nehéz lesz értékelni, mert az teljes csendet kíván. Bár a lélekteli zene hozzáadódik a tiszta csendhez, a belső csendhez, a fizikai test egy olyan fajta csendet akar, amely teljesen kizárja a külső hangot.

Ha a magnód nagyon halkan szól, határozottan segíteni és ösztönözni fogja a szubtilis testedet és a szubtilis életerődet, amelyek nem alszanak.

Nagyon-nagyon sokszor, amikor a fizikai alszik, a szubtilis test és a szubtilis életerő nem alszik. Ide-oda kóborolnak. Meglátogatják a barátaikat és ellenségeiket. Zeném biztosan az öröm egy forrása a számukra. Így a szubtilis test, szubtilis életerő és szubtilis értelem számára ez kétségtelenül segítség. De a durva test számára, amely aludni próbál, akadály, egy csapás lehet.

Mi a legfőbb feladata egy művésznek vagy egy zenésznek?

Egy művésznek vagy egy muzsikusnak az a legfőbb kötelessége, hogy meditáljon, mielőtt alkot valamit, és mialatt alkot nagyon emelkedett, isteni hangulatban legyen. Azután, amint az alkotást befejezte, azonnal fel kell ajánlania művét a Legfelsőbbnek. Nem számít, mások mit szólnak a művéhez, vagy mi az ő véleménye a saját alkotásáról, amint a művét befejezte, fel fogja ajánlani a Supreme-nak, hogy Ő azt a Saját módján használja. Ez a spirituális zenész vagy művész legmagasabbrendű kötelessége.

Az alkotás a meditáció egy másik formája?

Attól függ, mit alkotsz. Ha spirituális mű, vagy zene, akkor természetesen a meditáció egyik formája. De ha istentelen zenét játszol, vagy elviselhetetlen könyveket írsz, vagy értelmed züllött, mialatt festesz, az egyáltalán nem meditáció. Ha a tudatod az alacsonyabb világokban van, mialatt alkotsz, az nem meditáció. De ha valamit lélekteljesen énekelsz, vagy nagyon magas tudatszinten vagy amíg alkotsz, ha isteni módon annak tárgynak vagy alanynak szenteled magad, amivel foglalkozol, akkor feltétlenül a meditálás egy formáját végzed. Tudnod kell mit alkotsz, és közben hol van a tudatod.

Nagyon nagy fontosságot tulajdonítok a zene általi törekvésnek. Nincs semmi rossz abban, ha a zenédben törekvést érzel. De tudnod kell, hány órát tudsz a zenédre gondolni. Ha egy nap öt órát, ha órát, hét órát zenével töltesz, akkor egy órát, vagy két órát mondjuk, a spiritualitással kellene töltened. A zene is egy formája a spiritualitásnak, nem tagadom. De a magasságot, amit a meditációtól fogsz nyerni, nem kaphatod, vagy nem tudod megkapni a zenédtől. A zene egy járulékos segítség.

Ha spirituális zenét, lélekteli zenét tudsz játszani, akkor nem lesz probléma az életedben. De ha csak világi zenét játszol, akkor talán nem leszel elégedett. Talán szórakoztatod a külső közönséget, de nem fogod a Belső Vezetődet az Ő saját módján megörvendeztetni. Ha nem vagy törekvő kereső, akkor rendben van. De ha őszinte kereső vagy, akkor nyomorultul fogod érezni magad.

Amikor zenélek, bizsergést érzek a harmadik szemem körül.

Ez felébredést jelez. De nem azt jelenti, hogy a harmadik szemed hamarosan kinyílik. Nem. Amikor a leglélekteljesebben játszol, egy belső látomásfény jön előtérbe. A látomás benned van, de még szunnyad. Most azonban megfelelően kíván működni; nem akar aludni többé. Így a belső látomás működni kezd. A harmadik szem látomása próbál előjönni, és ettől kapod ezt az érzést. Ez egy nagyon jó tapasztalat.

Mi a hangtalan hang, és szolgálhat-e hídként a kinyilvánított és a kinyilvánítatlan világok között?

Ahogy most áll a dolog, a külső világ egyáltalán nincs tudatában a belső világnak. Először a külső világnak kell teljesen a belső világ tudatára ébredni, és azután hallgatnia kell a belső világ áldásteli utasításaira. Akkor a hangtalan hang - amelyet most csak nagyon-nagyon kevés Igazság-kereső és Isten-szerető hall - az emberiség isteni szolgálatára lehet majd. Ez egy belső felfedezés. Ezt a felfedezést felszínre kell hozni, és ennek érdekében a külső világnak tudatosan fel kell ébrednie, és odaadóan elfogadnia a belső világ szépségét és isteniségét.

A hangtalan hang valami valóságos, abszolút valóságos. De csak akkor halljuk, ha a tudat legmagasabb birodalmában vagyunk, vagy ha mélyen belülre merülünk és elérjük szívünk legrejtettebb zugait. A hangtalan hang végtelenül, végtelenül erőteljesebb bármely ember-alkotta hangnál. De mostanáig csak a belső világban működött. Így azok hallják ezt a hangot, akiknek szabad bejárásuk van a belső világba. Nemcsak rengeteg előnyük származik ettől a hangtól, de jelentősen segíti a keresőket és Isten-szeretőket Istennek, a Teremtőnek, és Istennek, a teremtménynek, való odaadás-életében.