Gesszen buddhista szerzetes volt. Ráadásul még különleges képességgel megáldott művész is. De mielőtt hozzáfogott volna bármilyen kép festéséhez, mindig előre elkérte az árát. És az árak borzasztóan magasak voltak. Ezért aztán mindenki csak úgy ismerte, hogy a Kapzsi Szerzetes.

Egyszer egy gésa küldött érte, hogy fessen neki egy képet. Gesszen azt kérdezte tőle:

– Mennyit fizetsz nekem?

A lány akkor éppen a gazdag kitartóját szórakoztatta, ezért így válaszolt:

– Amennyit csak kérsz, de a képet itt és azonnal meg kell festened.

Gesszen rögtön hozzáfogott a munkához, és amikor befejezte, akkora árat kért érte, amit még életében sosem. Miközben a gésa átadta neki a pénzt, azt mondta a kitartójának:

– Ez az ember állítólag szerzetes, de csak a pénzen jár neki az esze. Különleges tehetsége és undorítóan pénzsóvár agya van. Hogyan tehetném ki egy ilyen mocskos pénzéhes ember képét? A munkája csak arra jó, hogy az alsóneműmöm hordjam.

Azzal hozzávágott egy alsószoknyát, hogy fessen rá egy képet. Gesszen mielőtt hozzáfogott volna, feltette a szokásos kérdést:

– Mennyit fogsz adni érte?

– Ó, amennyit csak kérsz – válaszolta a nő. Gesszen megnevezte az összeget, megfestette a képet, szégyenkezés nélkül zsebre vágta a pénzt, és elment.

Sok évvel később, egészen véletlenül fedezte csak fel valaki, hogy Gesszen miért volt olyan pénzsóvár. A tartományt, amelyből származott, gyakran borzasztó éhínség pusztította. A gazdagok a kis ujjukat sem mozdították a szegények megsegítésére. Ezért Gesszen titkos raktárakat épített a tartományban, és megtöltötte őket gabonával a szükség idejére. Senki sem tudta, hogy honnan jött a gabona, s hogy ki volt a tartomány jótevője.

Gesszen pénzéhségének másik oka a falujából sokmérföldnyi távolságra lévő városba vezető út volt. Olyan rossz állapotban volt, hogy még az ökrös szekerek sem tudtak közlekedni rajta, ami aztán rengeteg szenvedést okozott az időseknek és a betegeknek, amikor a városba kellett menniük. Ezért aztán Gesszen megjavíttatta az utat.

Az utolsó ok egy meditációs templom volt, amit Gesszen tanítója szeretett volna felépíteni, de nem tudott. Gesszen felépítette a templomot tisztelt tanítója iránt érzett hálája jeléül.

Miután a Kapzsi Szerzetes felépíttette a templomot, a magtárakat és megjavíttatta az utat, eldobta ecsetjeit, és festékét, visszavonult a hegyekbe, hogy kontemplatív életet éljen. Nem festett többé egyetlen képet sem.

Egy személy viselkedése általában azt mutatja, amit a megfigyelő képzel a személy viselkedéséről.

Anthony de Melo