Hazug vagy?

A fejedben élő tudás hangja hazugnak is, igaznak is nevezhető.

Születésedkor egy egész társadalma fogadott a hazudozóknak és az igazmondóknak. Az előttünk született hazudozók és igazmondók tanítottak meg bennünket arra, hogy hogyan váljunk emberré.

Először is megmondták, hogy mik vagyunk – fiú vagy lány –, majd megmondták, kik vagyunk, és hogy kivé kell, vagy nem szabad válnunk. Megtanítottak bennünket, hogyan legyünk nők, illetve férfiak. Megtanítottak bennünket arra, hogyan legyünk csinos nő, finom hölgy, erős férfi, bátor férfi. Nevet adtak nekünk, és megmondták, hogy milyen szerepet játszunk az ő történetükben.

Felkészítettek bennünket az ember-dzsungelben való játékra, az egymás elleni versenyre, szabad akaratunk megfékezésére, saját természetünk elleni harcra. Teletöltöttek bennünket tudással, és mi természetesen hittünk nekik. A körülöttünk élő hazudozóktól és igazmondóktól megtanultuk, hogyan állítsuk elő a saját hazugságainkat és igazságainkat.

Az általunk előállított hazugságok és igazságok kutatása során felfedeztem, hogy a hazugságoknak és igazságoknak külön hangja van. Hívhatod ’gondolkodásnak’, ha akarod. Én a ’tudás kettős hangjának’ hívom, mert ő mondja el neked mindazt, amit tudsz. Megpróbál mindig mindent értelmezni.

Ez a kettős hang mindig jelen van. Soha nem áll le. Bár nem valóságos, mégis hallod. Mondhatod: „Nos, ez vagyok én. Az vagyok, aki beszél.” De ha te az vagy, aki beszél, akkor ki az, aki hallgat?

A tudás hangját úgy is lehet nevezni, hogy a hazudozó és az igazmondó, aki a fejedben él. A hazudozó és az igazmondó beszél a beszédedben, ám a lelkednek, az igazságnak nincs beszéde. Csak tudhatod az igazságot; érezheted azt. Vagy inkább azt, hogy mi nem lehet igaz. A lelked egyik fele mindent megpróbál, hogy meghalld őt, de a hazudozó hangja erősebb és lármásabb lehet, és csaknem állandó jelleggel leköti a figyelmedet.

Halld csak a hangokat, mit mondanak neked? „Mit gondolsz, ki vagy te? Sosem leszel sikeres. Nem vagy elég okos. Minek próbálkoznál? Sikert sikerre halmozol, boldog leszel, csak próbáld meg. Senki nem ért meg. Társakra lelsz. Hogyan lehetnél boldog, amikor emberek milliói halnak éhen? Miért lennél boldogtalan, ha emberek milliói halnak éhen?

Lehet, hogy a hang legtöbbször hazudik, mert az annak a hangja, amit tanultál, és oly sok hazugságot tanultál, legfőképp magadról. De lehet, hogy igazat mond. A tudás hangja a saját fejedből csak akkor jön elő, ha előbb bekerült oda, vagy a körülötted lévő emberektől, de érzelmi reakciód válasza a hazug hangra ez: „be vagyok csapva”.

Amikor ítélkezünk saját magunk felett, bűnösnek találjuk és büntetjük magunkat, az mindig azért van, mert a fejünkben beszélő egyik hang hazudik nekünk, vagy rájövünk, nem került elég tudás a fejünkbe. Amikor konfliktusunk támad szeretteinkkel, az mindig azért van, mert hiszünk a hazugságnak, és ők is hisznek neki, vagy azért, mert az igazság kiábrándítóbb mint a hazugság.

De nem csak ez. Amikor elhisszük a hazugságokat vagy az igazságokat, akkor nem vagyunk képes meglátni az tényleges igazságot, és így feltételezések ezreit gyártjuk, és azokat tekintjük igazságnak vagy hazugságnak. A legnagyobb feltételezéseink egyike, hogy a hazugságokat igazságoknak hisszük és az igazságokat hazugságnak.

Elhisszük, például, hogy tudjuk, mik vagyunk. Amikor méregbe gurulunk, azt mondjuk: "Ó, hát ez vagyok én."
Vagy ellenkezőleg, nem hisszük el, hogy mik vagyunk és azt mondjuk: "Ó, hát ez nem vagyok én."

Amikor irigyek vagyunk: "Ó, hát ez nem én vagyok." De ez lenne az igazság? Biztos, hogy az? Azelőtt azt feltételeztem, hogy én vagyok az, aki mindazon dolgokat mondja, amelyeket nem akarok mondani, vagy amiket akarok mondani. Nagy meglepetés volt a felfedezés, hogy az (nem) én vagyok; ez az a mód volt, ahogy megtanultam létezni. És gyakoroltam, és gyakoroltam, amíg le nem küzdöttem ezt az előadást.

Kétezer évvel ezelőtt a legnagyobb mesterek egyike azt mondta: „És meg fogod ismerni az igazságot, és akkor az igazság megszabadít téged”. Mitől szabadít meg? Nem a fejedben élő, állandóan beszélő hazudozótól, hanem a hazugságra tanítóktól.

Amikor a fejedben lévő egyik hang végleg abbahagyja a hazug beszédet, megtapasztalod a látszólagos belső békét. Ha követed a következő két szabályt, akkor a hamis tudásból eredő egyetlen hazugság sem éli túl a szkepszisedet, és egyszerűen semmivé olvad.

Első szabály: Ne higgy magadnak minden esetben! Amikor meghallod a fejedben a hazug hangot, ne tedd személyessé! Tudd, hogy rendszerint hazudik neked! A hazugságok csak akkor maradnak életben, ha elhiszed azokat. Ha nem hiszel a hazugságaidban, jobb, az igazságra alapozott választásaid lesznek.

Második szabály: Ne higgy senki másnak sem minden esetben! Amikor az emberek beszélnek, fogalmad sincs róla, hogy mi jön a szívükből, és mi származik a fejükben élő hazudozótól vagy igazságmondótól. Figyelj, mert az átadás csodálatos lehet!

Megváltoztathatod az életedet, ha visszautasítod a saját hazugságaidba vagy igazságaidba vetett hitet. Kezdd a legfőbb hazugsággal, igazsággal, amely a boldogságod és szereteted kifejezését korlátozó hazugság! Ha megvonod a hitedet a hazugságoktól, ál-igazságoktól, elvesztik a hatalmukat fölötted, ha mások is megteszik ugyanezt. Ha másokkal együtt megszűnsz hinni a hazugságokban, ál-igazságokban, akkor egész életed csodálatos módon megváltozik. Megszabadulsz a félelemtől, a drámától és a konfliktustól. Ez az relatív igazság, nem az abszolút. Ugyanis továbbra is rá leszel utalva mások tanítására, igazságára. És csak remélheted, hogy hazugságára nem.

Válasz

A kísértő is elég közel van hozzánk....
Úgy nevezi magát: én :))))

Válasz

Fenomenális,egyszerűen fenomenális ez az író!!!!!!!!!minden gondolatával azonosulni tudok!!!!!!!!Remek cikk!!!!!:)_Mikor már megszabadulsz a félelmektől,drámától,drámáktól,és a sok sok felesleges konfliktustól.........hüm..nem könnyű,de gyakorolható:)))-pláne sok ember a félelmeit szorongatja úgy mind ha úgy ragaszkodna hozzá mint a gyermekéhez..........bárcsak azt mondhatnám na most eldobtam az összes félelmemet!!!-és úgy is lenne............................

Válasz