"....És íme, felülről ragyogó fény villan, s amint fölemelem a tekintetemet, látom, hogy a felső ablakot elárasztja a fény, és abból a fényességből alászáll valaki, aki külső alakjára nézve ugyan hozzánk, halandókhoz hasonlatos, de fényessége szerint kétségkívűl Isten. Arca felettébb ragyogott, de azért nemkápráztatta el az emberi szemet; nem is keltett rémületet, hanem oly kedvesség sugárzott róla, melyhez foghatót sehol a világban nem tapasztaltam.

....Köszöntelek fiam és kedves testvérem! És ezt mondva nyájasan magához ólelt és megcsókolt. Testemet átjárta a belőle áradó különös illat, s oly kimondhatatlan öröm árasztotta el szívemet, hogy könnyek omlottak a szememből.

....Hol voltál, fiam? Hol voltál oly sokáig? Merre jártál? Mit kerestél a világban? Boldogságot? Hol kellett volna keresned, ha nem az Úrban? És az urat hol, ha nem az ő templomában? S az élő Istennek mely templomát, ha nem azt az élő templomot, amelyet ő maga készített magának, a te tulajdon szívedet? Néztem fiam, hogyan tévelyegsz, de nem akartam már tovább nézni, elvezettelek magamhoz bevezetvén téged tenmagadba.
Mert itt választottam magamnak palotát lakóhelyül: ha akarsz itt lakni velem,
megtalálod mindazt, amit a világban hiába kerestél, a békét, boldogságot, dicsőséget és mindeneknek bőségét. Ígérem fiam nem fogsz csalatkozni, mint amott."

Johannes Amos Comenius: A világ útvesztője és a szív paradicsoma

Válasz

Most a könnyeimmel küszködöm....olyan szívet melengető ez a történet.S mi mid annyian Kicsi Lelkek Isten fény e vagyunk.

Előzmény

Válasz

Egyszer volt hol nem volt, az időtlenségen túl, volt egy kicsi lélek, aki ezt mondta Istennek: - Tudom ám, hogy ki vagyok én! - Ez csodálatos! Ki vagy? – kérdezte Isten - Én vagyok a Fény! – kiáltotta a Kicsi Lélek. Isten szélesen mosolygott. - Nagyon helyes! – kiáltott fel. - Te vagy a Fény.

- Itt nincs semmi más, csak Fény. Látod, én csak azt teremtettem, aki te vagy; és így nem könnyű feladat megtapasztalni, Ki Vagy Valójában, amíg nincs itt semmi más, ami nem te vagy.

.. Mégis, hogyan ismerd meg magad, mint Fény, mikor a Fény között vagy – ez a kérdés.
- Rendben – tért magához a Kicsi Lélek, - Te vagy Isten. Találj ki valamit!
Megint elmosolyodott Isten.
– Már megvan. – mondta. – Mivel nem tudod látni magad, mint Fény mikor a Fényben vagy, körülveszünk téged sötétséggel.
- Mi az a sötétség? - kérdezte a Kicsi Lélek.
- Ez az, ami nem te vagy – válaszolta Isten.
Félni fogok a sötétségtől? – kiáltotta a Kicsi Lélek.
Csak ha azt választod – válaszolta Isten. – Nincs ott semmi, amitől igazán félni kellene, ha csak el nem határozod, hogy van. Látod, az egészet mi találjuk ki. Csak színlelünk.

.Aztán Isten elmagyarázta, azért, hogy valamit is meg tudjunk tapasztalni, pontosan az ellentéte fog elénk tárulni.
– Ez egy óriási ajándék – mondta Isten – mert e nélkül nem tudhatnád meg, milyen bármi más. Nem ismerheted a Meleget a Hideg nélkül, a Fentet a Lent nélkül, a Gyorsat a Lassú nélkül. Nem tudhatod mi az a Bal a Jobb nélkül, az Itt az Ott nélkül, a Most állapotát a Később nélkül.

…légy a Fény a sötétségben, és ne légy dühös érte. Aztán, tudni fogod Ki Vagy Valójában, és mások szintén tudni fogják. Engedd, hogy a Fényed ragyogjon, ebből mindenki tudni fogja, milyen különleges vagy!

De emlékezz, a „különleges” nem azt jelenti, hogy „jobb”. Mindenki különleges, mindenki a saját módján! Azért ezt sokan elfelejtették. Csak akkor fogják megérteni, hogy jó különlegesnek lenni, amikor látják, hogy neked, jó különlegesnek lenni.

…..bármelyik pillanatban, bármi vagy bármilyen különleges dolog a tiéd lehet, amit csak kívánsz. Ezt jelenti Fénynek lenni.

Tudom mit szeretnék! – jelentette be a Kicsi Lélek nagyon izgatottan. A különlegesnek az a része szeretnék lenni, amit megbocsátásnak hívnak. Ugye, különleges a megbocsátás?
- Ó, igen.- biztosította őt Isten - Ez nagyon különleges.

…..egy Barátságos Lélek kilépett a tömegből.
- Ne aggódj, Kicsi Lélek – mondta - Én segítek neked. ….

- Te fogsz segíteni?
- Adhatok valamit amiért megbocsáthatsz!
- Természetesen! – csiripelte a Barátságos Lélek – Megjelenek a következő életedben, és teszek valamit, amiért megbocsáthatsz.

- De miért? Miért tennéd ezt? – kérdezte a Kicsi Lélek.
- Egyszerű – válaszolta a Barátságos Lélek – Megtenném, mert Szeretlek.

- Ne légy meglepve – mondta a Barátságos Lélek – Megtetted már ugyanezt értem. Nem emlékszel? Ó, rengetegszer együtt táncoltunk, te és én. Ezer meg ezer éven keresztül, és eonokon át táncoltunk együtt. Sok helyen és sokszor játszottunk együtt. Csak te most nem emlékszel. Mindketten voltunk már Minden. Voltunk a Fent és Lent, a Bal és Jobb. Voltunk az Itt és Ott, a Most és az Aztán. Voltunk férfi és nő, jó és rossz – mindketten voltunk áldozat és cselszövő is. Így jöttünk sok idővel ezelőtt együtt, te és én, mindegyikünk pontosan és tökéletesen hozta a Kifejezés Lehetőségét és a Megtapasztalást, hogy Kik Vagyunk Valójában.

- Ó, Emlékezni fogok! – kiáltotta a Kicsi Lélek – Megígérem! Mindig emlékezni fogok rád, mint ahogy itt és most vagy!

- Jó – válaszolta a Barátságos Lélek . És ha te nem emlékszel rám, mint ahogy én magam sem, nagyon hosszú ideig nem leszek képes emlékezni. És ha én elfelejtem Ki Vagyok, te is elfelejtheted, Ki Vagy Te, így mindketten elveszettek leszünk. Aztán szükségünk lesz egy másik lélekre, aki eljön, és emlékeztet rá minket, Kik Vagyunk.

…….valahányszor csak egy új lélek bukkant fel a színen, és az új lélek örömet vagy szomorúságot hozott – és főleg ha szomorúságot hozott – a Kicsi Lélek visszaemlékezett arra, amit Isten mondott.
- Mindig emlékezz – mosolygott Isten – Soha nem küldtem mást, csak angyalokat.

Neale Donald Walsch: Kicsi lélek és a Nap

Válasz

Lélek, lélek,
emlékezz a világosság-eonra!

Ó lélek, honnan jössz?
A magasságból jössz.
Idegen vagy a világban.
Csak átutazó vagy a földön.
A magasságban van a házad.
az örömök sátora.
Meg van igazi Atyád,
igazi anyád,meg vannak igazi testvéreid.

Vitéz vagy.
A pusztában tévelygő bárány vagy.
Atyád keres téged,
pásztorod keresésedre indul.

Te vagy az öt kacsú szőlővessző,
amely Isten szolgálatában
eledellé válik,
angyalok táplálékává,
az igazak öltözékévé,
a szentek köpenyévé,
a tökéletesek ismeretévé;
a hívők emlékezete vagy.

Ó lélek térj magadhoz,
ebben a csupa szomorúság, zsivány
és gonosz lakta házban.

Ó lélek ne ámítsd magad,
a halál kopói
mind az életedre törnek.
Elfogják a madarat,
és eltörik a szárnyát,
hogy fészkébe meg ne térhessen.

Ó lélek, szedd össze magad!

Menj a hazádba!
Elidegenedtél rokonaidtól,
lépj be a csupa öröm házba!

Ragyogsz mindörökkön örökké.

Mani zsoltáraiból

Válasz