Szeretettel köszöntelek a Lélekre Hangolva közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Lélekre Hangolva vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Lélekre Hangolva közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Lélekre Hangolva vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Lélekre Hangolva közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Lélekre Hangolva vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Lélekre Hangolva közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Lélekre Hangolva vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Egy katonát sürgősen hazaküldtek a frontról, mert az édesapja haldoklott. Azért kapta meg ezt a lehetőséget, mert ő volt az egyedüli családtag.
Amikor belépett az intenzív osztályra, azonnal észrevette, hogy a félig öntudatlan ember, akiből mindenféle csövek álltak ki, nem az édesapja. Valaki óriási hibát követett el, és nem a megfelelő embert hívták haza.
– Mennyi ideig élhet még? – kérdezte a doktort.
– Nem többet, mint néhány órát. Éppen hogy csak ideért.
A katona a haldokló fiára gondolt, aki ezer mérföldekre innen, Isten tudja, hol harcolt. Aztán meg az öregemberre, aki csak azért kapaszkodott, az életbe, mert remélte, hogy halála előtt még egyszer együtt lehet a fiával. És nem tétovázott tovább. Előre hajolt, megfogta az öreg kezét, és gyengéden így szolt:
– Apám, itt vagyok. Megérkeztem.
Az öregember belekapaszkodott az odanyújtott kézbe, vak szemei tágra nyíltak, amint a környezetét fürkészték; elégedett mosoly ömlött el arcán, ami ott is maradt a körülbelül egy óra múltán bekövetkező haláláig.
Anthony de Melo
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!