Lélekre Hangolva

Összetevők

14 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

Összetevők (tib. phung po, ejt. tib. phungpo, szkt. szkandha)

Az összetevőkről, vagy szkandhákról szóló tanítást az analitikus meditációhoz adta mellékinformációként a Buddha.

A szkandhák, vagy halmok a Buddha értelmezésében a világ a tudatban létrejöttének egy egyszerű modelljét írják le, a függő keletkezés tizenkét láncszeme ennél egy jóval összetettebb magyarázatot ad. A szkandhák minden jelenség elemezhetőségét, részekre bonthatóságát magyarázzák.

A Buddha nem tanított önállóan létező, mindentől független énről, vagy egóról. A Buddha az ént látszatnak, illúziónak tartja, melyet a gondolkodó tudat mozgása, és értelmező képessége hoz létre, látszatképekként, és aztán a tuat ezeknek a látszatképeknek tulajdonít végső létezést. Ez a modell azért nem olyan egyszerűen elfogadható, mert valójában meditációs tapasztalatként jön létre, s a fogalmi gondolkodás csak igen nehezen tudja elfogadni a végső létezés hiányát.

Az öt szkandha a következő:
1. forma és név: az öt alkotóelemből álló világot jelenti, és az öt érzékszervi képességet.
2. érzet: az érzékszervek az közvetlen tapasztalatszerzés útján információkat szereznek a formavilágról.
3. észlelés: a begyüjtött érzetek feldolgozása alapvető szinten. Itt történik a dolgok fogalmasítása, a színek, formák észlelése.
4. késztetés: a tudat az észlelt dolgokat jellemzőik alapján megítéli és eldönti mit kezd velük. A kellemes dolgokat megragadja, a kellemetleneket eltaszítja, a semlegeseket pedig félreteszi, vagy újrafeldolgozza, míg kellemesek, vagy kellemetlenek nem lesznek.
5. tudatosság: ebben a fázisban a tudat a dolgokról szerzett benyomásokat és tapasztalatokat továbbkombinálja.

Ez lenne az 5 szkandha rövid bemutatása. Erről a témáról sokkal hoszabban lehetne írni, mert ahány buddhista iskola, vagy hagyomány, annyi különböző elképzelés alakult ki erről a rendszerről. Számottevő különbség valójában nincsen közöttük.

Meditáció

A buddhista meditációnak a gyakorló motivációjának megfelelôen 3 szintet különböztetünk meg: a kis út, a nagy út, és a gyémánt út gyakorlói motívációit.

Az elsô szinten a tudatlecsendesítô meditáció (samatha, siné, [gzhi gnas]) segítségével hagyjuk, hogy a tudat saját terében nyugodjon, ennek következtében jelenik meg annak egyik eredendô állapota a bölcs belátás (vipasjaná, lhaktong, [lhag mthong]).

A második szinten, a gyakorlás célja, hogy mások javára buddhákká váljunk, s egy fokozatos ösvény segítségével érjük el a megvilágosodást magunk és minden lény javára. A módszer hasonló az elsô szinten alkalmazotthoz képest, csupán itt már a külsô dolgok ürességge is nyilvánvalóvá válik.

A harmadik szinten a meditácó módszere az azonosulás a lámával, aki vagy saját, vagy egy bódhiszattva, aki fény és energiaformában jelenik meg. Ezen a szinten a leggyorsabb út, a gurujóga módszere. Itt a láma tudatállapota elválaszthatatlan a buddha állapotától, és egy töretlen átadáson, a tanító-tanítvány kapcsolaton keresztül a buddhától napjainkig adódott át a megvilágosodás élménye.

Bódhicsitta

(tib. byang chub kyi sems, ejt. tib. csangcsubkiszem, szkt. bódhicsitta)

Megvilágosodás tudata. A megvilágosodásra irányuló szándék. A mahajána-vadzsrajána úton a bódhiszattva ébreszti fel, építi fel azt a hozzáállást, hogy eléri a megvilágosodást minden lény javára. Ez a hozzáállás minden cselekedetét áthatja.

Ha relatív, és abszolút bódhicsittáról beszélünk, akkor a relatív a szándék, ami az együttérzést erősíti, az abszolút pedig az az intuitív bölcsesség, ami mindent tud és lát.

Formaállapot

(tib. gzugs kyi lus, szkt. rúpakája)

Az örömállapot és a kisugárzásállapot. Az igazságállapotból fakadnak, és mások javát szolgálják.

dákini

(tib. mkha 'gro, ejt. tib. kandro, szkt. dákini)

Női buddha. A tibeti buddhizmusban alkalmazott fogalom a megvilágosodás ösvényét járó női útitársra; és a magas szinten megvalósított nőkre, akiket Tibetben égi táncosoknak (kandro) neveznek. Lelkesítenek, és a férfit cselekvésre ösztönzik. A dákinik gyakran, mint a legmagasabb szintű tanítások átadói illetve őrzői jelennek meg.

Buddhacsaládok

(vagy az öt Dhjáni Buddha, szkr. panycsa tathágata, tib. rgyal rig nga)

Az összes buddhaaspektus az öt buddhacsalád valamelyikébe sorolható, melyek együttesen fejezik ki a teljes megvalósítást. Nyersanyaguk az öt zavaró érzelem, melyeket meditáció segítségével az öt buddhabölcsességgé alakítunk át.

Buddhabölcsességek

Az öt buddhabölcsesség a zavaró érzelmek valódi lényegisége. A harag átalakításával létrejön a tükörszerű bölcsesség, a büszkeségből azonosságot láttató bölcsesség válik, a ragaszkodásból a megkülönböztetés képessége, a féltékenységből mindent beteljesítő bölcsesség, végül a zavarodottságból mindent átható felismerés lesz.

Forrás : Buddhista minilexikon