Nemcsak a lélektan, hanem az anyagról szerzett újabb ismereteink is segítenek a test-lélek egységét jobban megérteni. Ma már tudvalevő, hogy testünk. végső egységében már nem is anyag, hanem energia, és mint ilyen, voltaképpen történés. Tulajdonképpen minden szilárdnak tűnő test mozgó, lüktető, keringő részecskékből áll, s csak a szemünk látja szilárdnak.
A psziché is csak a pszichikus energiák jelentkezésekor érzékelhető, megfigyelhető. A mélylélektan kétféle pszichikus energiát ismer: a helyzetit és a mozgásit. Helyzeti energián azt az energiamennyiséget érti, amit születésünkkor magunkkal hozunk. Ki többet, ki kevesebbet. Selye János ezt adaptációs vagy életenergiának nevezi. Ezért beszélhetünk erőslelkű vagy gyönge idegzetű, hídmérleg- vagy patikamérleg-emberekről a hétköznapok nyelvén.
A velünk született helyzeti, illetve potenciális pszichikus energiából valamennyi meg akar valósulni és megvalósulás, aktivizálódás közben válik mozgási energiává.
Hogy az idézett 32. zsoltárnál maradjunk, mint példánál: amíg azt megírta, leírta, sőt saját nyomorúságát kiírta a zsoltáros, azalatt helyzeti energiája mozgási energiává vált, és zsoltárrá formálódott. Ez a pszichikus energiaátalakulás is felszabadítóan hatott vissza a zsoltárosra, sőt még ma is megmozgatja a nyitott szívvel olvasót.
Minden alkotás - egy gondolat, eszme, formába öntése -, legyen az esztergályozott mintadarab, vagy dráma, helyzeti pszichikus energiák mozgási energiává alakulásának eredménye is.
Befelé, a tudatalattiba is áramolhatnak ezek az energiák. Ha ez az áramlás huzamos és állandósul, de az energiák nem tudnak a tudatalattiból alkotó módon ki- és fölszabadulni, befelé robbanhatnak önpusztítóan, vagy kifelé: mást, a környezetet, a világot rombolva.
Előfordul, hogy valami nagy szerelem, gyász, szenvedély, aggodalom. irigység, gyűlölet, félelem, rejtett bűn igen sok pszichikus energiát köt le. Ha valakinek 100 egységnyi pszichikus energiája van, s abból 50 egység szükséges ahhoz, hogy titkát rejtegesse, magába fojtsa, a felfedezéstől való félelmét is leplezze, a megmaradó 50 egység már nem elég arra, hogy úgy végezze munkáját, mint addig. Fáradékonnyá, szétszórttá válik, sőt védtelenebbé a testi fertőzésekkel szemben is.
Valamiféle lappangó betegsége is fellobbanhat.
Konkrét példát mondunk. Egy csinos, szép fiatal leánynál egymásután jelentkeznek a kérők. Mihelyt eljegyzi magát, minden tagja fájni kezd, alig tud járni, orvosilag megállapított súlyos sokízületi gyulladása van. Ezért elhalasztják az esküvőt. Ezután hamarosan meggyógyul. Később megszereti egy másik fiatalember, az is megkéri, és kezdődik az egész elölről. Amikor ez már harmadszor fordul elő, belgyógyásza és reumatológusa pszichiáterhez küldi a lányt, aki őszintén megnyilatkozik az új orvosnak, aki azért nemcsak ízületeit nézi, hanem az egész embert. Kiderül, hogy a fiatal leány olyan családban él, ahol kora gyermekkorától kezdve azt hallja: mi csak a gyerekek kedvéért, maradunk együtt, de ha felnőnek, elválunk. Lelke mélyén ez a lány attól félt, hogy ilyen lesz az ő házassága is. Ez a félelme produkálta a sokízületi gyulladást, hogy ne kelljen férjhez mennie. Amikor a lélekbúvár ezt a komplexust kiemelte a lelkéből - mert ki lehet -, és tudatosította a fiatal nőben, miről is van szó, mitől és miért félt, a negyedik kérőhöz férjhez ment, négy gyereket szült, s boldog a házasságában.
Nem véletlen, hogy ma már betegének nemcsak a leleteit igyekszik összerakni a jó orvos, hanem az egész embert vizsgálja, figyeli. Sőt nemcsak az érdekli, hogy milyen betegség gyűrte le, hanem az is, hogy miért éppen akkor betegedett meg. A háttér földerítése közben kiderülhet pl. hogy a beteg vastagbélhurutja pszichés eredetű. A "lélek tükre" nemcsak a szem, hanem a vastagbél is lehet. A gyógyítást pedig család- vagy házasság-terápiával kell összekapcsolnia a mindenre figyelő, jó orvosnak. Esetleg munkahely változtatást kell tanácsolnia, s legtöbbször nem is páciense munkája, hanem annak munkatársaihoz való viszonya miatt. A gyógyszeres gyógykezelés önmagában nem elég; sok esetben fel kell szabadítani a lekötött pszichikus energiákat is, hogy a gyógyulás belülről, és minden vonalon megkezdődhessék.
Ismét mai példát említünk. Az utóbbi két évtizedben sajátos kísérletek folynak Kanadában és Ausztráliában. Egészen más ott az orvosi hozzáállás a súlyos betegekhez, mint általában Délkelet-Európában. Ha ott valakinél tumor jelentkezik, de nem biztos még, hogy jóindulatú vagy rosszindulatú, ezt közlik az illetővel. Már csak azért is, hogy készüljön fel, rendezze a dolgait, ha valóban súlyos baja volna. Ott ez a felfogás. És megkérdezik a beteget, óhajtja-e, hogy olyan új módszerrel próbálják meggyógyítani, amelynek a sikeréről nincs még teljes bizonyosságuk. Két dolog elgondolkoztatja: az egyik, hogy a megkérdezettek több mint 60 %-a azt feleli: nem, nem óhajtják, hagyják őket békében. Így talán jobban érthető, miért kérdezi meg Jézus a bethesdai beteget: akarsz-e meggyógyulni? Sokan azt mondják erre ma, hogy nem. És az is kiderült, miért nem. Mert úgy érzik: nincs nekem senkim. "Nincs emberem" így írja a Biblia a bethesdai válaszát is. A betegek 30-40%-a azt mondja Kanadában: igen, szeretnénk, nem bánjuk, csináljanak velünk, amit akarnak.
Nos, mit csinálnak? Lefényképezik azt a bizonyos, gyanús, kis homályos részt a tüdőben, gyomorban és melléteszik az egészséges tüdőnek vagy gyomornak a fényképét. Majd felszólítják a beteget, hogy heteken, hónapokon keresztül nézze a tiszta képet: az egészséges, ép tüdőt, vagy gyomrot. Nagyon koncentrálja a figyelmét erre, s minden erejét összeszedve, csak az egészséges testrészre gondoljon. Ha hivő, akkor imádkozzék, kérje az Urat. - Nem hivő? Akkor higgyen a saját akarata és összpontosított figyelme szuggesztív erejében és próbálja megjavítani ő maga testében a betegséget, a homályos foltot. Az eddigi kísérletek szerint 85 %-a meggyógyul azoknak, akik ezt vállalták.
A mélylélektan arra a következtetésre jutott, hogy pszichikus energiáinknak csak 20-40%-át használjuk fel egy hosszú életen át, a többit még (vagy már?) nem tudjuk bevetni, ezért kárba vész.
Ha ez így van, Jézus némely csodás tettét talán meg is érthetjük. Hogy azt mondta a bénának: "Megbocsáttattak a bűneid", "Neked mondom, kelj fel, fogd az ágyadat és menj haza!" - és az hazament, vagy a sorvadt kezűnek: "Nyújtsd ki a kezedet! Erre az kinyújtotta, és meggyógyult a keze". Jézus felszabadította - mintegy felrobbantotta ezeknek az embereknek a tartalék pszichikus energiáit, amelyek szétáradva tüstént gyógyítottak. Ami az emberben végbemehetett, az legalább valamelyest így érthető. De hogyan tette ezt Jézus? Ez a csoda maga Jézus. Ő a CSODA, aki hozzá tudott férni a psziché általunk hozzáférhetetlen tartalékaihoz.
Ma is Ő a csoda, mert ma is megteheti és meg is teszi hogy valakit így gyógyít meg, felszabadítva annak pszichikus energiáit.
Ezt sok Jézusban hivő ember megtapasztalta már anélkül, hogy felszabadulása, gyógyulása menetét, hogyanjait értette volna.
Itt kellene elgondolkoznunk: ha pszichénknek szinte alig felmérhető tartalékaihoz hozzáférhetnénk s felhasználhatnánk, mi mindenre lehetnénk képesek!
Egyik sajátos bizonyítéka ennek az a kísérlet is, amit a Harvard-egyetemen végeztek az ún. placebo (a latin: tetszik igéből) tablettákkal, különböző színű, de semmiféle gyógyszert nem tartalmazó orvosság-utánzatokkal. Ezek a tabletták igen gyakran azt a gyógyító hatást váltották ki, amit az orvos betegének előre megígért arra az esetre, ha a "gyógyszert" rendszeresen szedi. De csak akkor következett be a gyógyulás, ha a betegnek teljes bizalma volt orvosához, hitt benne, és az orvos is hitt a gyógykezelésében. Tehát olyan esetben még a placebo is gyógyíthat, amikor az orvos hivatástudata, őszinte emberszeretete, a beléje vetett bizalom és a beteg gyógyulási vágya találkozik, mert ott "pszichoterápiás erőtér" keletkezhet.
Nem erre céloz-e Jézus, amikor azt mondja: "Legyen a ti hitetek szerint!". Ez egyben azt is jelenti, hogy annak mértéke, nagysága, vagy éppen hiánya szerint.
Milyen különös, ha Selye János mondja könyvében:

Harcolj mindig, ha a cél nemes,
De ne állj ellen, ha nem érdemes.

elhisszük neki, hogy jót ajánl, s megértjük, hogy stresszsorozatoktól, súlyos testi-lelki betegségektől óv minket. Ha azonban Jézus mondja: "Ne szálljatok szembe a gonosszal", akkor csak afféle érthetetlen erkölcsi követelménynek véljük Jézus szavát.
A Hegyi beszédben adott további tanácsait és a bajokat, amelyektől védeni akar minket Jézus (kissé kihegyezve), akár így is szembeállíthatnánk :
Odatartott másik arc - vagy gyomorpanaszok.
Odaadott ruhadarabok - vagy asztmás rohamok.
Önkéntes második mérföld - vagy kényszerneurózis.
Vissza nem kért kölcsön - vagy szívidegesség.
Imák üldözőinkért - vagy üldözési mánia.
Megbocsátás "hetvenszer hétszer is"- vagy hetvenhét nap kórházi ágyon.
Az ellentétek fölcserélhetők, enyhíthetők, vagy súlyosbíthatók, de túl sok variáció nincs.
Hogy is mondja Jézus? "Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok?" Nos, mi a jutalmunk? (Mi az, ami már előleg a jutalomból?)
Békesség Istennel, embertársaimmal s önmagammal - és egészség. Vagy: Békétlenség, minden vonalon, és lelkibetegségek, panaszok sorozata.