Kedves Laura!

Örülök, ha figyelemre méltónak találtad, s örülök ha meg érint.
Köszönöm.

Előzmény

Válasz

Örülök Nektek!Igazán meghatódtam,köszönöm Sándor! :)

Előzmény

Válasz

Kedves Csilla!

Köszönettel én tartozom, hisz a lélek mélységeit érintő szépséges gondolatok a Te írásaidon keresztül szólítják meg azt ami mindkettőnkben, mindőnkben közös.

Előzmény

Válasz

Gyönyörő gondolat!Igazán érdemes elmeditálni rajta...köszönet érte és a többi értékes és szép gondolatért is!

Előzmény

Válasz

Kedves Sándor!
Mindig szívesen olvasom a hozzászólásaidat! :)
Igazán mély és értékes gondolatokat tudsz közvetíteni általuk.
Nagyon köszönöm Neked!
(szerintem még önálló blogként is megállják a helyüket!) :))))))
Baráti üdvözlettel : T.Csilla

Előzmény

Válasz

" Amikor a kis herceg vissza érkezett a bolygójára, fonnyadtan lógtak a rózsa szirmai. Sápadt volt a virág, köhécselt.....

Túl sokáig magamra hagytál. Tudod, milyen szomorúak a naplementék nélküled? Ott állt a a széked üresen, mert te elkóboroltál. Kalandot kerestél a Földön. ...

Igen, te megismerted -mondta a rózsa. Én ezalatt a hernyókkal hadakoztam, vízért epekedtem, szirmaimat zord szél cibálta. És növesztgettem a tüskéimet. Ez is élet, kétségtelenül, csak tudod, nem ilyenről álmodoztam odabenn a zöld szobámban.... Én a te virágod akartam lenni.....

...jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
A rózsa elpirult, megrebbentek a szirmai.
Örülök, hogy megértetted a titkot. A rózsák kezdettől fogva ismerik: együtt születnek a titokkal. És csak reménykedni tudnak rövid életük során, hogy az a valaki, akit szeretnek, ezt a titkot megérti majd. Tudod, mivel a rózsák múlékonyak, így aztán könnyen előfordulhat, hogy túl későn fejtődik meg a titok.....

Azt hiszem, felnőttél hercegem. És ez nagyon fájdalmas. -mondta szelíden a rózsa.
A tudás mindig fájdalommal jár.
Meg kellett ismerkednem a kígyóval. Kicsit meg kellett halnom, hogy visszatérhessek hozzád. Eléggé fájdalmas volt, igen.

A legegyszerűbb tudás érthető meg a legnehezebben... érhető el a legkörülményesebben. Sok fájdalom, türelem, figyelem kell hozzá. Mint a rózsáknak a növekedéshez. És aztán hirtelen, mint a rózsákon a bimbó, felpattan a szem. És látni kezd. Belülről -mondta a rózsa.

Pedig a titok nagyon egyszerű: meg kell tanulni szeretni.... Csak szeretni kell tudni. Jól szeretni.....
Jól szeretni. Igen csak ennyi a titok. Csak ennyi... ismételgette a rózsa, hogy megerősítse, amit úgyis tudott."

Koch Valéria: A herceg és a rózsa

Válasz

" Vannak, akik mindig morognak, mert a rózsáknak töviseik vannak. Én hálás vagyok, hogy a töviseknek vannak rózsabimbói."

Alphonse Karr

Válasz

Különös,hogy pont a rózsáról írtál Vili! Mindig is foglalkoztatott,hogy vajon miért éppen a rózsa a kedvenc virágom?Gyerekkoromban rengeteg virág volt a kertünkben,de mind közül a rózsa volt az ami elkápráztatott szépségével és páratlan finom illatával.Ahogy most írom ezeket a sorokat,szinte érzem az illatukat,s látom magam előtt ahogy (már eltávozott) édesapám féltő gondoskodással ápolja őket...

Válasz