Befejezetlen reformációk.

Jn 14:23.26Az ember feledékeny,s Isten tudta ezt.Újra,és újra emlékeztet szavára.Adám,és Éva alig hagyták el az Édent,ahol napnyugtakor rendszeresen találkozhattak Alkotójukkal személyesen,és megismerhették Őt.Gyermekeik felnőttek,és megtanították nekik azt,amit Istentől,Istenről tudtak.Elérkezett az áldozathozatal ideje.Ábel,mint szüleitől tanulta,bűnért való áldozatot,egy bárányt áldozott fel.Kain hálaáldozaként terményeit hozta áldozatnak.Ő nem vétkezett,-gondolta-s nincs értelme bűnért való áldozatnak.Mivel Isten látta szíve érzéseit,nem fogadta el az  ő áldozatát,csak Ábelét.Haragjában,féltékenységében megölte testvérét.Ez volt a kiűzetés óta az első deformáció,melyet reformációnak kellett követnie.Néhány száz év telt el csupán,s Nóé korára ismét súlyos deformáció töltötte be a Földet.Csupán Nóé,és családja őrizte meg valamennyire Isten útját.Isten,bárka építésével,és a világ reformálásával bízta meg őt.A bárka építése,és a reformáció üzenete 120 évig tartott,de az emberek nem hittek neki.Gúnyt űztek üzenetéből,s a bárkájából még akkor is,amikor az álatok önként mentek be a bárkában készített helyükre.Isten reformátora hiába hívta az embereket.Csak családja követte őt.A reformátoron gúnyolódók,mind elvesztek a vízáradatban.Ábrám korára általánossá vált az emberáldozatok gyakorlata,melyben apák,elsőszülött gyermeküket áldozták istenségeiknek.Ábrámot kihívta Isten abból a deformálódott világból,hogy megmutassa magát,és tiszteletének módját a vadon magányában.Nem engedte,hogy fiát feláldozza,hisz Isten Fia válthatja meg csupán az embert,s az őt jelképező bárány csupán szimbólum.Izráel népe,Mózes korára,szinte teljesen elfelejtette Isten lényét Egyiptomban.Nekik is a pusztában kellet megismerniük Istent,és a szeretet törvényét.40 évi bolyongás is kevés volt erre.Mózes reformját,a nép töredéke értette meg csupán.Jósiás király idejére Izrael országát egyiptomi,és kánaáni istenségek százai lepték el.Izrael királyai,a békét,biztonságot  nem Istentől várták,hanem potencionális ellenségeik hercegnéivel kötött házasságoktól.A hercegnők természetesen magukkal vitték bálvány isteneiket,s azok papjait is.Isten temploma megtelt bálvány istenekkel.A király,a külpolitikai zűrzavarban a templomban fellelt tekercsekben remélt megoldást,s mélyen megdöbbent,-az írások fényében-,népe mennyire eltávolodott Isten útjától.Általános reformot kezdett.Kitakarított nem csak Isten templomából,hanem egész országából minden pogány istenséget,s azok papjait.Reformja nem volt teljes,hisz az csak a külsőségeket érintette.Krisztus korára, Isten ismerete súlyos válságba jutott.Bár három,és fél éves szolgálata alatt jellemében,tetteiben,tanításaiban,csodáiban az Atyát mutatta be,mégis csupán néhány ember ismerte fel benne  Istent.Jézus menybemenetele után alig 300 évvel ismét súlyos deformációk jöttek létre Isten ismeretét illetően.Temérdek pogány tan gyűrűzött be a tiszta igazság közé.Jézus tanításait vegyítették a fellelhető minden filozófiai tanítással.Egy újabb nagy reformációra volt szükség,melyben kiszűrték az idegen tanokat.A megtisztított szent iratokat,a 4. század végére,minden keresztény szent írásként fogadta el.Ettől nevezhetjük ismét a kereszténységet egyetemes anyaszentegyháznak.A XVI. századra,a kereszténység ismét súlyos mértékben keveredett a Bibliától,vagyis Isten szavától idegen tanokkal.A világ különböző részein,szinte egyidőben kezdték Isten hűséges gyermekei,a deformációk kiigazítását.Luther,Kálvin,Melanchthon,Zwingli,és mások visszavezették követőiket a Bibliához.Tanították,hogy a bűnbocsánat ingyen,kegyelemből,és Jézusban való hitből nyerhető csupán.Helyreállították az úrvacsora,és az imádság rendjét.Visszaszerezték a gondolat szabadságát.Guttenberg újítása nyomán elterjesztették az anyelvekre fordított Bibliát,s ezzel együtt,általánossá tették az írás,olvasás tudományát.Az Édenből való kiűzetéstől kezdődően rohamos feledékenység volt tapasztalható minden korban,az Isten jellemét,lényét illetően,melyet reformációk igazítottak vissza.Szükség van-e ma is reformációra,vagy mi már nem felejtünk semmit?