Tudás a folyó sodrában...

-Mennyi idő kell,hogy átérj a túlsó partra?-kérdezte egy magányos utas a révésztől,ahogy a vizen haladtak.

-Talán fél óra,de lehet hogy kicsivel több vagy kevesebb.A széltől és az áramlástól függ.Mindent megteszek,hogy mielöbb átérjünk,tekintettel a közelgő viharra-mondta a csónakos,aki először vonakodott útnak indúlni.

-No,csak siess!-mondta az utas,egy nagy hírű bölcs,aki ragaszkodott ahhoz,hogy átkeljen,hiszen a földesúrhoz volt hivatalos.Ám nem volt szokása a csöndben utazás,szeretett beszélni.Mindíg körülvette őt néhány tanítványa vagy hódolója,akiknek a filozófia fontos kérdéseiről tartott előadást.

-Ismered a szent írásokat,csónakos?-kérdezte a bölcs,megtörve az unalmas csöndet.-Hogy ismerem-e,uram?Hisz én olyan tudatlan vagyok,akár a csónakom!-Azt látom!No és mi a véleményed a szolipszizmusról?-Semmi,uram,nem is hallottam még róla.-Gondolhattam volna-sóhajtott barátunk.-Hogy sajnálom a hozzád hasonló embereket! Filozófiai ismeretek híján értelmetlenül telt el fél életed! -Egyetértek,uram.Mi,tanulatlan emberek,nagyon szerencsétlenek vagyun-

mondta a csónakos.Épp a folyó közepénél jártak.-Halottál már valamit a logikatudományról,az üdvtanról vagy...?-Egyszerre heves forgószél kerekedett,és zuhogni kezdett az eső.A szél a csónakos minden erőfeszítése ellenére csak úgy cibálta a ladikot.-De uram,hadd kérdezzek most én valamit!-mondta a csónakos.-Tudsz-e úszni?-Nem én!-No akkor,uram,értelmetlenül telt el az egész életed!-válaszolt a révész.A legcsekélyebb irónia sem volt a hangjában,annál nagyobb aggodalom.A következő pillanatban a csónak felborult.A révész erős karcsapásokkal a partra jutott,míg a bölcs nagyszerű filozófiai műveltségéval együtt eltűnt a felkorbácsolt habokban.

A tudás nem rossz,de még sem tud átvinni minket a biztos túlpartra,a lelki felismerések szilárd talajára.