A buddhista mitológiában az egyik legnépszerűbb női alak a végtelen könyörületesség megtestesítője, akinek kultusza különösen Tibetben, Mongóliában és Nepálban elterjedt. Nem ismeretes, hogy személye mikor és hol tűnt fel először, de valószínű, hogy az i.sz. 1. évezred első felében Indiában, erre utal óind neve is, amelynek jelentése: csillag. Az első európai misszionáriusok Szűz Máriával azonosították. Amikor kultusza a 11. században eljutott Tibetbe, származásáról több mítoszt is lejegyeztek. Az egyik változat szerint Tára Avalokitesvara (lásd Kuan-jin szórólapunkat), az egyik legfontosabb bodhiszattva – megvilágosodásra törő, segítő lény – könnyéből született, amikor az a világ szenvedéseit siratta. Más változat szerint élt valaha egy hercegnő, akibe beköltözött a megvilágosodás szelleme. A szerzetesek úgy vélték, hogy az újjászületésűen ezért férfiúnak kellett volna lennie. A her­cegnő ezt visszautasította, mondván, számára mindegy, hogy milyen alakban született meg, sőt örül női mivoltának. Sokan akarják férfi alakban elérni a nirvánát, de kevesen tekintik a nőiséget a megvilágosodás eszközének. Ő e kevesek közé kívánja magát sorolni. Ezután hosszú meditációba merült, majd fogadalmat tett, hogy megszabadít minden élőlényt a szenvedéstől, a létezés, a szanszára kínjaitól. A hercegnő így Tárává lényegült, s azóta is naponta beváltja fogadalmát. Tára a tibeti nép eredetmondájában is szerepel. A monda szerint a tibetiek egy (később Avalokitesvara megnyilvánulásának tekintett) majomtól és egy buja hegyi démonnőtől származnak. Ezt a démonnőt Tára inkarnációjának tartották.

A legendák úgy tudják, hogy Brihaszpatinak, az istenek nevelőjének volt a felesége, de szépsége miatt Szoma napisten elragadta férjétől. Az erőszakos cselekedet háborút robbantott ki a Brihaszpati megsegítésére siető istenek és a Szoma mellé álló aszurák (félistenek) között. Végül Brahma visszaadta Tárát hitvesének, ám az addigra már fiat szült a napistennek.

A buddhizmus – pontosabban a vadzsrajána – panteonjában különféle neveken 21 Tárát tartanak nyilván. Indiai királynői ruhában ábrázolják, kéz és lábtartásuk, valamint színük szerint különböztetik meg őket. A legismertebbek: a Zöld Tára (Szjamatára) és a Fehér Tára (Szitatára). Ők a kegyes, a többiek a haragvó Tára megszemélyesítői.

Sok történelmi személyiséget is e mitológiai alak megtestesülésének tartottak, például a nepáli hercegnőket Zöld Táraként, a kínai hercegnőket Fehér Táraként tisztelték. II. Katalint, „minden oroszok” cárnőjét lámahitű burját alattvalói ugyancsak Fehér Tárának tartották.

Mivel a végtelen könyörületesség Tára lényege, segítségében bízva, alakját gyakran megmintázták, nemzedékekről nemzedékekre örökítve hagyományos megjelenési formáját. A hagyományokat őrzik a nálunk kapható, eredeti tibeti kézműves munkával készült, különböző nagyságú, kecses, vörös- és sárgaréz Tára szobrocskák is, amelyek nemcsak szépségükkel bűvölik el mindazokat, akik megvásárolják őket, de nyugalmat és biztonságot sugároznak otthonaikban. Hiszen Tibetben úgy hiszik, hogy már Tára nevének említése is sok bajtól szabadít meg...