Egyszer egy fiatal anya írt nekem. Nagyon panaszkodott,  hogy őt csak úgy tekintik a családban, mint egy cselédet.

"Ki az aki a főzést, vasalást és súrolást vállalja? Természetesen én.

Ki a mosogatólány, amikor mások szórakoznak? Újra csak én.

A sorsom nagyon szerencsétlen, ezt nem is tagadom. Ez a ház sem a szeretet otthona Dr. Peale; itt csak egy agyondolgoztatottt van és az én vahyok. És mit kapok mindezért? Abszolute semmit, csak újabb munkát, még több munkát..."

Visszaírtam neki, hogy nagyon sajnálom, hogy ilyen terhesnek találja otthoni teendőit. Valóban nagyon szomorú, ha egy asszony nem szereti munkáját, mint feleség és anya. Nyílván énközpontú gondolatai meggátolják, hogy élvezze azt a szeretetetet, melyben a családja részesíteni szeretné őt. Ezért lett túlhajszolt és érzékeny.

Azt ajánlottam neki, hogy próbáljon ki egy új filozófiát, majd meglátja mi történik. Pl. ahelyett, hogy elismerést és szeretetet

várna másoktól, saját maga indítsa meg a szeretet egészséges

életáramát.

"Főzésnél ugye használunk ízesítőszereket, úgy mint sót, paprikát, fűszert, fűszert, miért nem fűszerezi az életét is.

Próbáljon csak egy hónapig az ételhez egy nagy porció szeretetet

is adagolni. Amint ízesíti étkezés előtt az ételt, gondolja, vagy inkább mondja hangosan: "most adom hozzá a szeretetet, így mindenkinek jobban fog ízleni a főztöm." Próbálja ki ezt a takarításnál is. Söpörje ki régi, sértett gondolatait és szerető gondolatokat ültessen helyébe. Vasalás előtt hintse meg a család ruháit a megértés gondolataival. De a legfontosabb, ne várja, hogy más kezdje. Indítsa el a szeretet áramlását, azután írja meg nekem, hogyan állnak a dolgok."

Nagyon rövid idő alatt értesültem a kísérlet eredményéről.

Három hét múlva már kaptam egy levelet ettől az asszonytól. Íme egy részlete:

"Be kell vallanom Dr. Peale, hogy először kicsit túlzottnak találtam az ötletét. Adjak egy porció szeretetet az ételhez? Söpörjem ki  a negatív gondolatokat, hintsem meg a vasalnivalót szeretettel? De, őszintén szólva, olyan rosszul álltak a dolgok, olyan szerencsétlen voltam, hogy bármilyen furbyának is tűnt, kipróbáltam a tanácsát.

Mondhatom, hogy bámulatos sikerrel járt.... Már a legelső este a férjem megdícsérte a főztömet; hosszú idő óta ez volt az első dícsérő szó tőle.. És tudja mit mondott? " Mi a titkos recepted Baby, ez valóban jól sikerült." Szinte meglepetve hallottam saját válaszomat: "Ez bizony titok és még több is lesz." Sokmindennel jártam így otthon. A dícséret néha csak egy elismerő pillantás volt, vagy egy kis segítség. Most látom, hogy egy egészen új világ tárult fel előttem."

Norman Vincent Peale