Amikor Buddha a reinkarnációról szólva arról mesél,hogy az emberiség milyen régóta van úton,akkor egy hat mérföld széles,hat mérföld hosszú,és hat mérföld magas hegyről beszél.Minden száz évben elszáll egy madár a hegy felett selyemkendővel a csőrében,és egyszer megérinti vele a hegyet.Amennyi idő alatt a kendő elkoptatja a hegyet,annyi ideje járunk már az ösvényen.Erre az életre vetítve ez a szempillantásnál is kevesebb,miközben minden egyes születés egy pillanat,jobbára egy mozdulatlan fénykép.Ezzel az idő-perspektívával az ember megnyukszik,és leveszi a táblát a falról.

Ugyanakkor a spirituális irodalom nagy része sürgetően beszél.Buddha azt mondja, "Dolgozz olyan keményen,ahogy csak tudsz."

Kabir azt mondja:

"Óh,barátom!Még életedben óhajtsd Őt,még életedben táruljon fel a lényeg,hisz a megszabadulás az életben rejlik.

Ha bilincseidet nem töröd le,míg élsz,milyen feloldozásban reménykedsz a halálban?

Üres álom csupán,hogy a lélek egyesül Vele csak azért,mert elhagyta a testet:

Ha megleled most,megtalálod majd mindíg.

Ha nem,akkor a Halál Városa lesz a jussod.

Ha már most egyesültetek,akkor részed lesz benne azután is.

Fürödj hát az igazságban,ismerd fel az igaz Mestert,legyen hited az

igaz Névben!

Kabír azt mondja: "A kutatás Szelleme az,ami segít,és én a rabszolgája lettem."

Ezzel a haladási vággyal az egész spirituális utazást teljesítmény túrává akartuk tenni.Van egy nagyon aranyos történet egy fiúról,aki felkeres egy Zen mestert,és a következőket mondja neki:

-Mester,tudom sok tanítványod van,de ha én keményebben dolgozom mind-

nyájuknál,mennyi idő alatt világosodhatok meg?

-Tíz év-felelte a Mester

-Jó,és ha éjjel-nappal,kétszeres erőfeszítéssel dolgozom,akkor mannyi idő?

-Húsz év.

Ezután a fiú még fokozottabb teljesítményről beszél,mire a Mester válasza:

-Harminc év.

-Miért egyre több?-kérdezi a fiú.

-Mivel egyik szemed mindig a célon lesz,csak egy szemed marad a munkára,és ez mérhetetlenül le fog lassítani-válaszolja a Mester.