"- (…) minden megélt pillanat hozott valami újat, (...) de minden pillanat halált hordozott magában, mert az élmény elenyészik, eleven szikrából halott emlékké változik. Az emlékek terhe aztán hatalmas korallszirtté épült, amelyet a válladon kellett cipelned. Ezt a terhet senki nem veheti el tőled, és vinni sem segíthetnek; a halálnak ezt a mérhetetlen tömegét cipelni a legmagányosabb feladat a világon.

-         borzasztóan hangzik (…) de ha olyan elviselhetetlen az élet, miért nem változtatunk rajta?

-         Szokás. A szokás kényelmes és zsongító. Látszólag a létezés legegyszerűbb módja a szokásokra hagyatkozni. Mordred számol ezzel a kábítószerrel. (…) Ha lemondunk az erőről, azzal neki engedjük át. Mordred olyan, mint egy sötét felhő a föld fölött. A félelemből táplálkozik. Háború és bűn, éhínség és nyomorúság, mind őt erősíti. Egy titkot azonban nem ismer. (…) a szokások és a kábaság ellenére az ember rátalálhat az út kezdetére, és akiben elegendő a bátorság, az leteheti a félelem egész hatalmas rakományát, azaz a múlt halott súlyát. (…) Te is így tettél. Elhagytad az ismert világot és eljutottál az egyetlen területre, ahol Mordrednek nincs hatalma: az ismeretlenbe. (…) A rémület, Mordred szolgája, bizonyosan ott lapul, és még ha meg is szabadulsz a terheidtől, még hosszú ideig árnyékokat vet rád a félelem. Mordred erre is számít. Ádáz démonokat állított a szabadság kapujába, úgyhogy csak nagyon kevesen látják, hogy mi található azon túl.

      -         És micsoda?

-         (…) az út, ahol minden lépés az ismeretlenbe visz. Kitaláltad, mi a neve ennek az útnak? (…) Szeretet. A nyílt út, az út pora, a lépések, a lábnyomok, ez a szeretet útja. A szeretetet nem lehet foglyul ejteni. Mindaz, amit ti, halandók szeretetnek neveztek, mérgezővé válik, amint csapdába ejtitek. De a mesterem megtanította nekem, hogy ha elhaladunk a félelem démonai mellett, a szabadságba vezető ajtó mögött nincs semmi más, csak a szeretet."

(Deepak Chopra, Merlin visszatér)