Aradi Lajos egy szélhámos. Ennek új bizonyítéka született meg ma. Az "Újszínházi beszélgetések" sorozatban 2013. október 14. hétfőre, Bubik István Stúdióban 19 órára Aradi Lajos VITAESTRE hívta meg a MAGYAR PÁLOS RENDET. A téma a pálosok eredete, történelme lett volna, különös tekintettel Mátyás király legendáival összefüggésben. (Az Aradiék által szervezett vitaest belépős, 1000Ft / fő.) A Rend a kihívást elfogadta, és a vitaestre egy egyetemi tanárt delegált. ARADI LAJOS erre a mai napon (2013. 09. 27.) VISSZALÉPETT. Valószínűleg arra számított, hogy a Rend nem reagál, vagy talán arra, hogy nem kap erős ellenfelet. Mindenesetre A VITÁT ARADI NEM VÁLLALJA. Egyébként nem ez az első eset, hogy Aradi-féle szélhámosok (mint pl. Szántai Lajos) nem vállalnak nyilvános vitát. Ja, és a Rend által küldött professzor filmen is rögzítette volna a vitát, amit előzőleg engedélyeztek, de a mai napon, ki tudja miért, azt is letiltották... Aradi helyett valami költő fog részt venni a beszélgetésen.

Válasz

"....a pilisi háromszög erőd-rendszere szakrális központok köré szerveződött. Ez utóbbiaknak négy
csoportjuk van, négy különböző vallási ágazat szerint, úgymint: 1. az Attila nevével fémjelezhető táltos-hit (mai
tudományos szakszóval: sámánizmus); 2. a Buda-karakterű buddhista-manicheus konglomerátum; 3. a jobb híján
„hinduizmusnak” nevezhető vallási-filozófiai irányzat; 4. végül a „szeredás”-, szakszerűbben fogalmazva
Zarathustra-vallás, más néven mazdaizmus. A judeo-krisztianizmusnak eredetileg nem volt szentélye a Pilisben,
később a nyugati peremen, Esztergomban fogott talajt, majd fokozatosan rátelepedett a korábbi más-vallású
szent -helyekre, és bekebelezte őket. (Ez nem feltétlenül pusztító célzattal történt, sőt, olykor éppenséggel értékmentés
szándékától vezérelve.) A kereszténység azonban nem volt ismeretlen a „térítés előtti” periódusban sem a
Pilisben: a manicheizmus képviselte, mégpedig eredeti, pre-manicheus, azaz szkíthianoszi-buddaszi formájában
(a buddaszi kezdemény később a buddhizmusban, a szkíthianoszi a manicheus kereszténységben kapott
merevvé-szilárdult kereteket.)
A négy irányzat közül kettő-kettő szorosabban összefüggött egymással, mintegy variáns-párokat alkotva.
Konkrétan: a táltos-hit a „szeredás”-vallásnak, a „hinduizmus” a buddhista-manicheus vonulatnak felelt meg. Az
első kettő páros, a második kettő hármas rendszerben bontotta tovább vallásgyakorlati tevékenységét. A táltosok
Pilisszentlélek és Vöröskő környékét szállták meg; a „szeredások” mágus-papjai a Pilisszentkereszt melletti
Klastromkertet és a Tüskés-hegyet (a Sárkány-oldallal). A buddhista-manicheus „hármas rendszer” egyes elemei
az Atya, a Fiú és a Fényszűz tisztelete köré csoportosultak. Eszerint Dobogókő, a Holdvilág-árok, illetve
Pilismarót-Hábod voltak a központjaik. A „hinduizmus” párhuzamos hármasságából Brahma az „atyai”
tulajdonságok képviselőjének tekinthető, Visnu a Fényszűz rokona, Siva a Fiúé. Szent helyeik: Tornyos-hegy,
Prédikáló-szék, Fehér szirtek.
A „páros” rendszerek a „hármasoknak” bizonyos értelemben antagonistái, bár nem egyöntetű módon és nem
egyenlő mértékben. Attila Budát „ütötte ki”, a mazdaisták („mágusok”) a manicheusokat. Az előbbiek (a táltos, a
mágus) mint egyfajta „harcias” elem képviselői, mindkét „páros” rendszerben megtalálhatók; a „békés”
áldozatok viszont a két, egymással párhuzamosan futó „hármasságon” belül mintha kitüntetett módon a
buddhista-manicheus arcvonalba tömörülnének. A „hinduista” triász láthatólag „fölötte lebeg” az ilyen típusú
vetélkedéseknek (talán azért, mert benne már eleve adva van a „harcos” és a „békés” elem, egyszersmind a kettő
kiegyenlítésének markáns képviselete is.)
A felsorolt szakrális helyszínek (különböző típusú szentélyek) belső szervezeti rendje esetről-esetre
különbözőképpen alakult. Itt elég annyit megjegyeznünk, hogy az összes többitől eltérőleg a buddhistamanicheus
központok mindhárma önmagán belül két-pólusúnak mutatkozik - mármint a hivatkozott vizsgálatok
szerint. Így a dobogókői szentély „együtt lélegzik” a Három-forrás vidékével; a Pilismarót fölötti Szekrény-hegy
a Malomvölgy egy pontjával; a Holdvilág-árok „feje” pedig a Bölcső-heggyel.
A „szent helyek” védelme is más-más módon szerveződött meg a különféle vallásalakulatok hatókörében. A két
„harcias” irányzat közül a táltos-karakterű egyáltalán nem létesített külön védőövezetet szentélyei körül, ehelyett
maguk a szakrális helyszínek árulnak el olyanfajta erődítmény-sajátosságokat, amilyenek jórészt minden emberi
beavatkozás híján is előadódnak a pilisi háromszögnek ezeken a pontjain. A másik „harcias” áramlat képviselői,
a „szeredások” (mágusok) szintén természetes véderőt alkalmaztak vallási központjaik körül, de ők nem hegyi
erődítményekkel, hanem mocsarakkal vették körül magukat A „békések” közül a buddhista-manicheus
„kiválasztottak” mindhárom esetben valóságos erődgyűrűben fészkelnek; a „hinduizmus” vallási irányítói közül
viszont csak a Visnu-hívőkről mondható el ugyanez, míg a Brahma-központ „egy szentély-egy vár” kettős
rendszerben működött, a Siva-szentély mellé pedig karéj- vagy szárny-alakzatban sorakoztak fel a védelmi
célzatú létesítmények, a Klastrom-szirtektől ÉNY-i irányban egészen a Háromszáz garádicsig. (Csak zárójelben
jegyezhetjük meg itt: a másik „ingás” kutatási vonal naprendszeri, galaktikus, illetve univerzális léptékben
jelentős „érzékeny” pontokat fedezett fel a pilisi háromszögben. Ezek, ha nem is közvetlenül, de áttételesen
bizonyára összefüggnek az előbb ismertetett szentély-rendszerrel. Hogy a szóban forgó területen egy szigorúan
9
geometrikus jellegű „kozmikus” tájékozódási rendszer szerkesztési vonalai is kimutathatók - per analogiam
Nazca, illetve Glastonbury -, arra már a hetvenes évek vége felé felhívta a figyelmet Molnár Etelka, majd az ő
rekonstrukciós kísérleteinek ismeretében Zelkó Zoltán. Észrevételeik részletes publikálására azonban
tudomásunk szerint mindeddig nem került sor.)"

Pap Gábor
A PILIS-SZINDRÓMA

Válasz