Ha valami ellen foglalunk állást,az többnyire azt jelenti,hogy az ellentéte mellett vagyunk.Így kiállunk a béke mellett és ellenezzük a háborút,egészségesek akarunk lenni és ellenezzük a betegséget,szeretjük a boldogságot és ellene vagyunk a szenvedésnek,s a jó mellé állunk és ellenezzük a rosszat.Csak éppen azt nem vesszük észre,hogy mindezek a fogalmak párban vannak,elválaszthatatlan egységet alkotnak,s ezt mi nem téphetjük szét.Ha nem vagyok hajlandó kilélegezni,többé nem tudok belélegezni sem.Ha elveszem az elektromos áram negatív pólusát,megszűnik a pozitív pólus is.Éppen így feltételezi a béke a háborút,a jó kikényszeríti a rosszat,s a rossz televénye a jónak.Ahogy Mefisztó mondja Goethe Faust-jában : "Az erő része , mely örökké  rosszra tör,s örökké jót mível."  Ezekkel a gondolatokkal semmiképp sem akartunk legitimálni bizonyos szándékos és rossz magatartásformákat,inkább csak meg akartuk óvni az olvasót attól,hogy egyes manifesztációk ellenállást váltsanak ki belőle.Különbséget kell tennünk olyan dolgok között,amelyek már manifesztálódtak,s olyanok közt,amelyek még nem váltak valósággá.Ha például egy gyilkosság történik,az a valóság részévé lesz,megvan a maga értelme és oka,egyébként nem történt volna meg.Ha nem akarunk szembekerülni a kozmikus renddel,semmi értelme,hogy ne abceptáljuk a megtörtént gyilkosságot.Ebből nem következik az,hogy ezt a gyilkosságot jónak vagy helyesnek kellene tartanunk,vagy azt ,hogy szabad volna ilyesmit elkövetnünk.Az,hogy elismerjük a valóságot,csak annyit jelent,hogy minden dolog létjogosúltságát elismerjük.Ha szembeszállunk a valósággal,ezzel mit sem változtatunk az objektív tényeken,szubjektíve azonban rosszabbúl érezzük magunkat.A valósággal szemben kifejtett nyomás érezhető elnyomást hoz létre.Az emberi szenvedések legnagyobb része a manifesztálódott körülményekkel szemben kifejtett ellenállásból ered.Önmagukban a dolgok értékmentesek,neutrálisak.Csak az emberi hozzáállás teszi őket az öröm vagy a szenvedés forrásává.Így például a magány se nem jó,se nem rossz,sem nem kellemes,sem nem kellemetlen.Az egyik ember szenvedésként éli át,a másik az önmegismerés és a meditáció előfeltételének tartja.Az egyik ember törekvéseinek legfőbb célja a tulajdon,ugyanez a másik számára fölösleges teher.Sohasem maguk a körülmények szabják meg kedélyállapotunkat,hanem  mindig a hozzáállásunk a körülményekhez.