Sándor,annyira tökéletesen fogalmaztad meg a lényeget,hogy ehhez már talán nem is lehet mit hozzáfűzni.Talán csak annyit,hogy remélhetőleg mindannyian előbb vagy utóbb, megtérünk mint ama tékozló fiú!

Előzmény

Válasz

Ez a belső elégedetlenség által kel fel az ember a moslékos vályú mellől, hogy megkeresse Atyját és végre haza induljon.


10.
Ezenképen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.
11.
Monda pedig: Egy embernek vala két fia;
12.
És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont.
13.
Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.
14.
Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni.
15.
Akkor elmenvén, hozzá szegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni.
16.
És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki.
17.
Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!
18.
Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.
19.
És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
20.
És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.
21.
És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!
22.
Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!

Válasz

Van egy külső és belső elégedettség, vagy elégedetlenség.
Ez a kettő mindenkor összefügg.
A belső elégedettség a külső elégedettség tudatban tükröződik egy fajta életvitelben jelenik meg.
Szerintem a belső és külső történésekkel történő elégedetlenség viszi előre a belső és külső fejlődést.
Ez a fajta elégedetlenség Isten által lelkünkbe ültetett vágy, ami által belső késztetést érzünk a jobbító szándékú változások megtételéhez.
Ha nem így lenne, akkor nem éreznénk annak szükségességét, hogy a belső világ felé fordulva keressük lelkünk és Isten mélységes igazságait.
Az egész teremtés megrekedne egy bizonyos fokon, ha ez a belső elégedetlenség nem működne bennünk.

De van egy másfajta elégedetlenség is, ami inkább testi és vágytermészetünk kielégítését, e világi célok elérést szolgálja figyelmen kívül hagyva lelki értékeink fejlődését.

Válasz