Szeretni annyi: - elfogadni,
nyitott szívedből többet adni!
Másokban meglátni a szépet,
s örökre hinni, hogy szép az élet.

Megértőn nézni a világra,
ápolni, kinek a lelke árva.
Tudni a rossz is csak emberi,
másképpen lát, ki felismeri.

Keresd a jót, kívánd a szépet!
Lásd meg másban az emberséget!
Bocsásd meg azt, amiben gyarló!
Szeress ha fáj is, legyél kitartó!

Azért születtél erre a földre,
hogy szeretni tanulj mindörökre.
Szívedben szóljon szeretet ének:
"Szeretném, hogyha szeretnének".

Szeretni jöttünk széles e világra.

Keresni másban énünk jobb felét.

Örömöt lelni, napról napra várva,

a belső hangot, a misztikus zenét.

Mert a magánynak kongó kapujából,

az élet ösvénye másfelé vezet,

tárd ki szíved, mely börtönödhöz láncol,

s örülj a mának, amíg csak lehet.

Nyisd ki szemed,és a lelkedben érezd,

ami ma gond, az mind megoldható.

Álmodni merj! És sohase fékezd!

Amit csak elképzelsz, valóra váltható.

Levéltelen, magányos ágak,
csontváza alvó, néma fának,
ha hull a hó, csak hófogók,
ha fúj a szél sivalkodók.
Tavaszra váró hosszú percek,
ilyenkor lassan, lomhán telnek,
teendő itt csak egy marad,
etetni pár kis madarat.
Etető lóg az egyik ágról,
apró kis emlék még a nyárból,
amikor volt még élelem,
és nem volt fagy, se félelem.
Terülj kis asztal fenn az ágon,
repülj csak erre kis barátom,
tömd meg begyed, van itt mit enni,
tudom nehéz most madárnak lenni.

Van, aki szebb, új jövőt épít,
van, aki szolgál másokat.
Van, aki önként végzi dolgát,
s van, aki szenved,  áldozat.

Gondolkozz rajta, hogyan éled,
megszámlált napod, életed!
Valóra váltod minden álmod,
a dédelgetett terveket?

Figyeld agyad! Mi jár fejedben?
Szabadon alkotsz! Elhiszed?
Vagy gátat épít huncut elméd,
s tudod, hogy többre nem viszed.

Gondolatot váltasz valóra,
ha mindig szépre, s jóra vágysz.
És megkapod, – legyen az bármi
- ha hited fűtött, mint a láz.

Az ember sokszor elégedetlen azzal ami van,gyakran panaszkodik,

sopánkodik.Az elégedetlenség abból a gondolatból fakad,hogy nem jó vagy nem elég az,ami van,s az ember a külső körülmények változásától várja saját belső boldogságát.Az elégedetlenség a hiánytudatból fakad.A hiánytudat azt jelenti,hogy az ember úgy érzi,mindig szüksége van valamire ahhoz,hogy jól érezhesse magát.

A szellemi igazság viszont a következő : mindig minden megadatik számunkra,ami fejlődésünkhöz és felemelkedésünkhöz szükséges!