A történet a legenda szerint úgy kezdődött, hogy valaki kimásolta a Bibliából Pál apostol néhány sorát, mely a szeretetről szól, és a papírra, amin a szöveg állt, ráhelyezett egy üveg vizet. Állítólag egyetlen éjszaka elég, hogy a víz átprogramozódjék. A programozott víz üde ízű és nagyon sokáig friss marad, nem poshad meg, sőt ha valakinek olyan erős a hite, meg is gyógyul tőle.

Az emberi élet nem képzelhető el víz nélkül. Közvetlen kapcsolatban állunk vele, épp úgy, mint bármi, ami él ezen a földön. 
Masaru Emoto japán kutató pedig bebizonyította, hogy a víz képes átvenni az általunk közvetített információt. Az emberi energia, a gondolatok, a szavak, a zene, az érzelmek mind hatással vannak a víz molekuláris szerkezetére. A víz igen fogékony anyag. Fizikai formája könnyedén alkalmazkodik környezetéhez. De nem csak fizikai megjelenése képes változásra, molekuláris szerkezete is változik. A környezet energiája, rezgése képes megváltoztatni a víz molekuláris szerkezetét. Így nem csak víztükör formájában képes tükrözni a környezetét.

Emoto fényképekkel is dokumentálta a víz molekuláris változásait. Különböző üvegekre szavakat írt, mint például szeretlek, gyűlöllek, köszönöm, majd lefagyasztotta őket. Mikroszkópja, amivel megvizsgálta a fagyás közben kristályosodott vízmolekulákat, képes fényképek készítésére is. A világhírű fotókon jól látható, hogy a szeretlek címkéjű víz molekulája tiszta, fényes, míg a gyűlöllek címkéjűé kusza, szinte olyan, mint egy saras fröccsentés.

Emoto elhatározta, hogy megnézi milyen hatással van a zene a víz szerkezetére. Desztillált vizet helyezett több órára két hangszóró közé, majd lefényképezte a megfagyasztott vízben képződött kristályokat. A kemény rockot „hallgató” víz molekulái zavarosak, mint egy örvény, a kellemes klasszikus zenét „élvező” vízé pedig lágyak és kellemes formájúak lettek.

http://www.kiskegyed.hu