március 18.

NE, NE!

"És monda Isten Bálámnak: Ne menj el velük, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az." 4 Mózes 22,12

Isten válaszai nagyon rövidek és világosak. Két komoly "ne" szó hangzik el. Isten nem véletlenül mond nemet. Gondolj az elsõ nemre az Édenben. "Ne egyél!" Aztán jött az Ördög: miért ne?! Ha Isten mondja, hogy ne, akkor ne! Õ soha nem tesz ott kerítést, ahol nincs veszedelem. Isten ott kerít, ahol zuhanni lehet. Bálámnak itt pecsételõdik meg a sorsa, amikor mondja a fejedelmeknek: "Nem akarja az Úr megengedni nekem, hogy elmenjek veletek." Miért nem mondja meg, hogy áldott az a nép, és nem átkozhatom meg?

március 17.

BÁLÁM

"Bálák pedig… Moáb királya… külde követeket Bálámhoz… mondván: kérlek, jöjj el, átkozd meg érettem e népet, mert erõsebb nálamnál." 4Mózes 22,4a, 6a

Bálák emberei elmentek Bálámhoz, kezükben volt a jövendõmondás jutalma. Lehet, sokszor úgy mégy valakihez, viszek valamit, hogy másképp fogadjanak. A 2Péter 2,15 úgy beszél Bálámról, mint "aki a gonoszság díját kedvelte". Bálám egész történetének titka ebben a mondatban van.

március 16.

ISTEN NÉPE

"És mikor látta Bálák, amelyeket cselekedett Izráel az Emóreussal: Igen megrémül Moáb a néptõl." 4Mózes 22,23

Isten népe az ígéret földje elõtt áll, és közel van a bevonuláshoz. Az egész környéket félelem szállta meg. Izráel hatalommal járt, mert az Úr volt velük, akinek "adatott minden hatalom égen és földön". Mi félnivalód van ezen a földön, ha együtt jársz ezzel a hatalmas Úrral? A környezõ népek félelme jogos, de nagy szégyen, ha Isten népe fél.

március 15.

SZÉPSÉGEDET A KIRÁLY KÍVÁNJA

"Halld csak, leány... szépségedet a király kívánja; hiszen Urad Õ, hódolj hát néki." Zsoltár 45,12

Ez az Ige nem csak nõknek szól. Az Úrral szemben a férfiak is csak asszonyok. Az egész gyülekezet a menyasszonyi gyülekezet. Egyetlen férfi van: Jézus, a Võlegény. Aki az Övé, mind beletartozik a menyasszonyi képbe. Mit kell hallanunk? "Halld csak, leány!" Nem a külsõ fülünkrõl van szó. Mi sokszor másfelé figyelünk, még ha Isten beszél, akkor is.

március 14.

SZEREZZ BARÁTOKAT

"Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba." Lukács 16,9

Hamis sáfár Testvérem! Nem volna jó ma mélyen meghajtva fejedet elmondani, hogy Uram, nem vagyok hívõ, nem vagyok gyermeked, nem vagyok méltó, hogy fiadnak hívattassam? Légy irgalmas nékem, hamis sáfárnak. Aztán engedj el mindent a többieknek, de a magadéból, és ne az Istenébõl. Ott nincs jogod elengedni.

március 13.

TUDOM, MIT TEGYEK

"Tudom, mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól meg-fosztatom, befogadjanak engem házaikba." Lukács 16,4

A sáfár eszes volt, mert tudta, hogy mit kell tennie. Mi általában nem tudjuk. A sáfár elmondta: "Tudom, mit tegyek", és meg is tet-te. Hívatta az adósait, és gyorsan elengedett nekik. Érted már, hogy milyen eszes volt a sáfár? Nagyon jól tudta, hogy az egyetlen út az elengedés útja. Vannak-e olyanok, akikrõl úgy érzed, neked marad-tak adósok szeretettel, figyelemmel, segítéssel gyerekkorodtól kezdve.

március 12.

KAPÁLNI NEM TUDOK

"Monda pedig magában a sáfár: Mit míveljek, mivelhogy az én uram elveszi tõlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok; koldulni szégyenlek." Lukács 16,3

Az Úr azért is dicsérte a hamis sáfárt, mert önismerettel rendelkezett. Azonnal elmondta: "Kapálni nem tudok; koldulni szégyenlek." Tudta, hogy õ kicsoda. Hány ember van, aki azt hiszi, hogy tud kapálni. Azt hiszi, hogy tudja csinálni Isten akaratát. Talán elhatározod, hogy kedves leszek mindenkihez, szeretni fogom az otthoniakat, másképp bánok a házastársammal.

március 11.

ESZES SÁFÁR

"És dicséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett; mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében." Lukács 16,8b

A legtöbb ember úgy van ezzel az igerésszel, hogy hallott már róla magyarázatot, és mégsem érti, hogy lehet ilyen Isten, hogyan dicsérhet egy hamis sáfárt? Ne felejtsük el azt a mondatot, amit az Ige mond, hogy "e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében". Nem a hamisságát dicséri az Úr, hanem azt, hogy a sáfár felhasználta az idõt.