A teljes teremtés benned létezik,s minden,mi benned van,a teremtésben is létezik.Nincs határ közted,s egy tárgy között,mely egész közel van hozzád,mint ahogyan közted és a messze lévő tárgyak között nincsen távolság.Benned van minden dolog,a legkisebb s a legnagyobb,a leghatalmasabb,s minden egyenrangú.A föld minden eleme egyetlen atom.A szellem egyetlen mozdulatában benne van az élet összes törvénye.Egyetlen csepp vízben benne van a végtelen óceán rejtélye.Léted megjelenési formája az élet minden megjelenési formáját magában rejti.

Ha valami ellen foglalunk állást,az többnyire azt jelenti,hogy az ellentéte mellett vagyunk.Így kiállunk a béke mellett és ellenezzük a háborút,egészségesek akarunk lenni és ellenezzük a betegséget,szeretjük a boldogságot és ellene vagyunk a szenvedésnek,s a jó mellé állunk és ellenezzük a rosszat.Csak éppen azt nem vesszük észre,hogy mindezek a fogalmak párban vannak,elválaszthatatlan egységet alkotnak,s ezt mi nem téphetjük szét.Ha nem vagyok hajlandó kilélegezni,többé nem tudok belélegezni sem.Ha elveszem az elektromos áram negatív pólusát,megszűnik a pozitív pólus is.Éppen így feltételezi a béke a háborút,a jó kikényszeríti a rosszat,s a rossz televénye a jónak.Ahogy Mefisztó mondja Goethe Faust-jában : "Az erő része , mely örökké  rosszra tör,s örökké jót mível."  Ezekkel a gondolatokkal semmiképp sem akartunk legitimálni bizonyos szándékos és rossz magatartásformákat,inkább csak meg akartuk óvni az olvasót attól,hogy egyes manifesztációk ellenállást váltsanak ki belőle.Különbséget kell tennünk olyan dolgok között,amelyek már manifesztálódtak,s olyanok közt,amelyek még nem váltak valósággá.Ha például egy gyilkosság történik,az a valóság részévé lesz,megvan a maga értelme és oka,egyébként nem történt volna meg.Ha nem akarunk szembekerülni a kozmikus renddel,semmi értelme,hogy ne abceptáljuk a megtörtént gyilkosságot.Ebből nem következik az,hogy ezt a gyilkosságot jónak vagy helyesnek kellene tartanunk,vagy azt ,hogy szabad volna ilyesmit elkövetnünk.Az,hogy elismerjük a valóságot,csak annyit jelent,hogy minden dolog létjogosúltságát elismerjük.Ha szembeszállunk a valósággal,ezzel mit sem változtatunk az objektív tényeken,szubjektíve azonban rosszabbúl érezzük magunkat.A valósággal szemben kifejtett nyomás érezhető elnyomást hoz létre.Az emberi szenvedések legnagyobb része a manifesztálódott körülményekkel szemben kifejtett ellenállásból ered.Önmagukban a dolgok értékmentesek,neutrálisak.Csak az emberi hozzáállás teszi őket az öröm vagy a szenvedés forrásává.Így például a magány se nem jó,se nem rossz,sem nem kellemes,sem nem kellemetlen.Az egyik ember szenvedésként éli át,a másik az önmegismerés és a meditáció előfeltételének tartja.Az egyik ember törekvéseinek legfőbb célja a tulajdon,ugyanez a másik számára fölösleges teher.Sohasem maguk a körülmények szabják meg kedélyállapotunkat,hanem  mindig a hozzáállásunk a körülményekhez.

Minden valami mellett vagy ellene való kitartás: fixáció.Az élet ritmus,tehát mozgás."Minden folyik" - mondja Hérakletiosz.A fixáció megakadályozza a mozgást,ezért életellenes.Az élet bármely területére vonatkozzék is egy fixálódott vélemény vagy nézet,az akadályozza a fejlődést.Ha őszintén elemeznénk önmagunkat,meg kellene állapítanunk,hogy szinte kizárólag ilyen fixációból élünk.Úgy tűnik,semmi sem esik olyan nehezünkre,mint véleményünk megváltoztatása.Az ezoterikus tanításnak van egy ősi technikája,melynek segítségével megtanulhatjuk átpolaritálni véleményeinket,nézeteinket.Ezt a technikát.A módszer lényege,hogy elkezdjük képviselni minden eddigi véleményünk ellenkezőjét,s ezt kon zekvensen és mindaddig tesszük,míg a két pólus egyenlő súlyúvá nem váléik.Ebben a pillanataban automatikusan elodotódunk a polaritástól,s azt egy harmadik pontról mint teljességet kezdjük felfogni.Egy állítás az igazságnak mindig csak egy aspektusát fejezheti ki.Ahhoz hogy a teljes igazságot leírhassuk,midig szükségünk van az ellentétesw pólusra is.Így bármely kijelentés,amely a valóságra vonatkozik,paradoxon.A valóságról az emberi nyelv nem képes egyértelmű kijelentéseket tenni.Ha a paradoxon megfogalmazása hiányzik,a kijelentés tökéletlen,csak részkijelentés lehet.Az lett a tudomány végzete is,hogy egyértelmű és ellentmondásmentes kijelentésekre törekedett.Az ősi tanok,mint béldául a Tao te king,vagy az alkímia ellentmondásos megfogalmazásain nevetgélők káröröme elsietett volt.A tudományban a fény kutatása fordulópontot jelentett.A fénysugár természetét illetően két,egymásnak ellentmondó vélemény fogalmazódott meg.Az egyik a hullámelmélet,a másik a részecske -elmélet,s a kettő látszólag kizárja egymást.Ha a fény hullámokból áll,nem áll részecskékből.Ha viszont részecskékből áll,akkor nem hullám.Vagy-vagy.Időközben aztán kiderült,hogy a "vagy-vagy" formájú kérdésfelvetésben volt a hiba.A fény hullám is,részecske is.Bár látszólag ennek a két ellentétes természetű dolognak az egyidejűsége a számunkra elképzelhetetlen,mégis való.Így a fény hullám- és részecsketermészete csak különböző kísérleti úton bizonyítható.

Az ember ugyanis a polaritást csak időben egymás után tudja érzékelni-egyidejüleg nem.Ha filozófiai problémákkal foglalkozunk,gondoljunk elöbb mindig a fény kettős természetére.Minden nkorben szenvedélyesen vitatják,vajon az ember szabad-e vagy determinált.Itt sem veszik észre,hogy hibás a kérdésfelvetés.Csak ha a vagy-vagyot felszámoljuk,s felismerjük,hogy az ember teljesen determinált,és egyszersmind teljesen szabad,csak ekkor közeledhetünk az igazsághoz.A polaritás törvényéből az következik,hogy mindennek,ami létezik,joga van a létezéshez.Egy törvényszerűen működő kozmoszon belül sosem lehet semmi, "aminek tulajdonképpen nem kellene lennie".Hibás emberi szokás a világot olyan dolgokra osztani,amelynek szabad lenniük,és olyanokra,amelyeknek tulajdonképpen nem kéne lenniük.Ez a magatartás ellenszegül a valóságnak.Minden manifesztációnak magvan a maga értelme,egyébként nem jöhetne létre.Aki ezt nem tudja elfogadni,annak ismét be kell vezetnie a véletlen fogalmát.

Az ember számára a polaritás alaptapasztalata a légzés.Ezen tanulmányozhatjuk a polaritás törvényeit,s kiterjeszthetjük őket az egész univerzumra.Hiszen ,mint már mondtuk,amint fenn,úgy lenn.Ha belélegzünk,azt minden további nélkül abszolult biztonsággal követi az ellentéte,hogy kilélegzünk.A kilégzést ugyan ilyen biztonsággal követi a belégzés.A két pólus állandó váltakozása ritmust teremt.A ritmus minden élet alapmintája.Ha elpusztítjuk a ritmust,az életet pusztítjuk el.     A ritmus mindig két pólusból áll,tehát "mind-mind", sohasem "vagy-vagy".Aki nem hajlandó kilélegezni,nem lélegezhet be,és fordítva.Az egyik pólus a másikból él.Ha kiküszöbölöm az egyiket,eltűnik a másik is.Az egyik pólus törvényszerű következménye a másik is.Amint azonban a légzéssel kapcsolatosan majdnem mindnyájan magától értetődőnek tartunk,azt szinte más területen figyelmen kívül hagyjuk.

Amint megértetted ,hogy a fájdalomtestek-tudattalanul-további fájdalmat keresnek,tehát azt akarják,hogy valami rossz történjen,rájössz,hogy sok közúti balesetet valójában olyan gépkocsivezetők okoznak,akiknek a fájdalomteste éppen aktív.Ha két aktív fájdalomtestű gépkocsivezető egyszerre a kereszteződésbe,akkor a baleset valószínűsége többszörösen nagyobb,mint normál körülmények között.Tudattalanul mindkettő akarja,hogy baleset történjen.A fájdalomtestek közúti balesetekben játszott szerepe a "forgalmi düh" jelenségnél a legnyilvánvalóbb,amikor a gépkocsivezetők testi erőszakra vetemednek,sokszor olyan jelentéktelen ok miatt,minthogy az elöttük haladó sofőr túl lassan hajt.Sok erőszakoskodást "normális" emberek követnek el,akik időlegesen mániássá válnak.Világszerte számos bírósági tárgyalóteremben hangzik el védőügyvéd szájából: "Ez teljesen idegen a jellemétől" ;

illetve a vádlott szájából: "nem tudom,mi jött rám".Tudtommal ezidáig még egyetlen védőügyvéd sem mondta a bírónak-bár lehet,hogy e nap már nincs messze- : "Ez a csökkent beszámíthatóság esete.Védencem fájdalomteste aktíválódott,és nem tudta,mit tesz.Valójában nem ő tette,hanem a fájdalomteste."

Azt jelentené ez,hogy az emberek nem felelősek a tetteikért,amikor a fájdalomtest megszállja őket?A válaszom: ugyan hogyan lennének?Hogyan lehetsz tudattalanul felelős valamiért,ha egyszer nem tudod,mit teszel?A nagyobb tervban azonban az szerepel,hogy az embereknek tudatos lénnyé kell fejlődniük,és akik ezt nem teszik meg,azok tudatlanságuk következményeit megszenvedik.Ők nem állnak összhangban az univerzum evolúciós irányával.

A fájdalomtesttől való megszabadulás azzal a felismeréssel kezdődik,hogy van fájdalomtested.Ezt követően-és ez a fontosabb-képesnek kell elég jelenlévőnek és ébernek lenned ahhoz,hogy észretudd venni magadban a fájdalomtest aktíválódását,ami negatív érzelem intenzív beáramlásaként jelentkezik.Amint fölismered a fájdalomtestet,az már nem tud úgy tenni,mintha ő te lennél,nem tud rajtad keresztűl létezni és így önmagát megújítani.

Tudatos jelenléted az,ami megtöri a fájdalomtesttel való azonosulást.Amint nem azonosúlsz ve

le,a fájdalomtest többé már képtelen irányítani a gondolkodásodat,és ezért nem tudja megújítani magát azzal,hogy a gondolataidból táplálkozik.A fájdalomtest a legtöbb esetben nem oldódik fel azonnal,ám amint megszakítottad a közte és gondolkodásod közti kapcsolatot,energiát kezd veszíteni.Gondolkodásodat többé már nem felhőzi be érzelem;jelenlegi észleléseid nem torzítja el a múlt.A fájdalomtest csapdába esett energia megváltoztatja rezgési frekvenciáját,és jelenlétté transzmutálódik.Ily módon a fájdalomtest a tudat "üzemanyagává" válik.Ez a magyarázata,hogy a bolygónkon élő számos bölcs,megvilágosodott férfi és nő közül soknak régebben súlyos fájdalomteste volt.

Az Erő,amely minden embert arra ösztönöz,

hogy jót vagy rosszat tegyen,valójában a szeretet,

vagy a szeretet legmagasabb formája,

a szerelem.

Minden ami a világban létezik,a szeretet által jött létre.

Ugyan az érzelmek világa sokfélének látszik,de csak az egyetlen fényforrás,

a szeretet az,ami mintegy prizmát megtörve,színekre bomlik,

hogy létrehozza az érzelmek sokaságát :

a gyűlölettől kezdve az irígységen,együttérzésen át a

tökéletes szerelem érzéséig.

Az antik görög filozófus,Anaximandrosz szerint minden keletkezés ősforrása maga a határtalanság,a korlátlan lét,az "apeiron",és mi mindnyájan innen érkezünk.Ezért az ember egész létezése alatt ezt a korlátlan szabadságot,a határtalanságot,az egész-séget,a teljes-séget keresi.És ezért lázadunk minden korlátozó tényező és létező ellen.

Talán furcsának hangzik minden ember lázad,de az örök lázadás tárgya metafizikai értelemben maga az élet.Az élet,ami a tiszta léthez képest degradált létforma,nem teljes,nem egész.

 

 

Ha arra törekszel,hogy az örök mértéket kövesd;

ne botránkozz azokon,kik nem erre igyekeznek,hanem a

törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között.

Ne azt nézd,hogy milyük nincsen,hanem milyük van :

mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse,

mely belőled hiányzik.

Kifogásolni,fölényeskedni bárki tud.

Tanulj meg mindenkitől tanulni.