A Tayos-barlang kutatásának dokumentált története c. könyv 2. kötetének könyvbemutatója

 

Móricz János egyike azon távolba szakadt honfitársunknak, akiről idehaza oly keveset tudunk. Az 50-es években emigrált, argentin állampolgárságot nyert, majd dél-Amerikában nyelvészeti, őstörténeti kutatásokat végzett. Az ecuadori shuar törzs segítségével betekintést nyert egy ismeretlen civilizáció emlékeibe. Állítása szerint egy hatalmas barlangrendszer rejtekében – amely a Tayos-, Móricz által elnevezne 1969 óta a Táltosok barlangja nevet viseli – egy egykori civilizáció írásos feljegyzései tanúskodnak egy letűnt emberiség tudásáról.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Jézus szíve kéztartás

A Jézus szíve mudra megerősíti a pszichés központot, a szeretet ragyogása révén fényt ad a szívnek, a szemnek és a fej körül fénygömböt képez.
Megszabadít a halandó gondolatoktól, anyagiságtól, negatív érzésmintáinktól, és kezünkbe adja velünk született istenségünk örökségét.
A bal kezet a mellkas központjára, a szív fölé helyezze úgy, hogy a hüvelykujj érintse a szívet.

Ne mondd, hogy elmegyek holnap, 

hiszen már ma megérkezem. 

 

Tekints mélyre: minden pillanatban eljövök, 

hogy rügy legyek a tavaszi ágon, 

hogy törékeny szárnyú, kismadárként 

dalolni tanuljak új fészkemben, 

hogy hernyó legyek a virág kelyhében, 

hogy rubin legyek, mely benne rejlik a kőben. 

 

Megérkezek, hogy sírjak és nevessek, 

hogy féljek és reméljek, 

szívem ritmusa minden élő születése és halála. 

 

Én vagyok a tiszavirág, ki átalakul 

a folyó tükrében, 

s én vagyok a madár is, ki tavasszal eljön, 

hogy véget vessen a kérész életének. 

 

Én vagyok a tiszta tóban boldogan úszkáló béka, 

s én vagyok a sikló is, ki csendben közelít, 

majd felfalja áldozatát. 

 

Én vagyok az ugandai gyermek, csupa csont és bőr 

lábaim mint a bambuszbot, olyan vékonyak, 

és én vagyok a fegyverkereskedő is, 

ki Afrikában teszi pénzzé a gyilkos szerszámokat. 

 

Én vagyok a csónakon menekülő, tizenkét éves kislány, 

ki a tengerbe veti magát, miután a kalóz megerőszakolta, 

és én vagyok a kalóz is, kinek szíve 

még vak és nem képes szeretetre. 

 

Én ülök a Politbüróban, 

korlátlan hatalommal a kezemben, 

s én vagyok az is, kinek a „vér-adósságát” 

népe felé törlesztenie kell, 

lassan elpusztulva egy munkatáborban. 

 

Örömem, mint a tavasz, olyan meleg, 

s az élet minden színterét virágba borítja, 

Fájdalmam, mint a könnyfolyó, olyan teljes, 

s megtölti a négy óceánt. 

 

Kérlek, szólíts valódi neveimen, 

hogy egyszerre hallhassam, hol sírok és nevetek, 

hogy láthassam: örömem és fájdalmam egy. 

 

Kérlek, szólíts valódi neveimen, 

hogy felébredhessek végre, 

és kitárhassam szívem kapuját, 

az együttérzés kapuját. 

 

http://ursuslibris.hu/a-beke-legy-reszletek/

 

 

                                 "Ha napszerű nem volna már a szem, 

                                  Nem láthatná meg a napot sohasem. 
                                S ha nem lappangna bennünk égi szikra, 
                                    Az isteni szép sohsem boldogitna."

                                        Johann Wolfgang von Goethe

 

Festmény: Helena Nelson Reed