- A Megvilágosodás annyit jelent - mondta a Mester -, hogy minden egyes pillanatban pontosan tudod, hogy hol vagy. Ez pedig egy csöppet sem könnyű.

Példaként megemlítette azt a népszerű barátját, aki ugyan már elmúlt nyolcvanéves, mégis tucatnyi gyűlésre és estélyre hívták. Egyszer rnegpillantották egy partin, és megkérdezték tőle, hogy aznap este még hányra hivatalos.

- Hatra - mondta az idős úriember, anélkül, hogy a noteszéből felpillantott volna.

Hamvas Béla
SZUFI

Talán nem is nevezhető szemléletnek, a látásnak egészen más neme, elragadtatás, leegyszerűsítés, átszellemülés, kívánság, hogy az embert megérintsék, nyugalom. A legnagyobb erőfeszítés arra, hogy az ember eggyé váljék és ha lehet szemtől szemben álljon azzal, amit szentély rejt. De ha az ember odanézne, semmit sem látna. Mégis, a nagy látnokok ilyen hasonlatokkal utalnak arra, hogy Istenhez miképpen kell közeledni és aki ezt az utalást elérti, ha a szentélyig hatol felőle tényleges tapasztalatot tud szerezni.

Egy katonát sürgősen hazaküldtek a frontról, mert az édesapja haldoklott. Azért kapta meg ezt a lehetőséget, mert ő volt az egyedüli családtag.

Amikor belépett az intenzív osztályra, azonnal észrevette, hogy a félig öntudatlan ember, akiből mindenféle csövek álltak ki, nem az édesapja. Valaki óriási hibát követett el, és nem a megfelelő embert hívták haza.

– Mennyi ideig élhet még? – kérdezte a doktort.

– Nem többet, mint néhány órát.

Aranyosi Ervin: Hahota Jóga Klub vers

Vidáman hullámzik a nevetés tánca,
kisimul az arcunk minden apró ránca.
Szemünk mosolyától vidámul a lelkünk.
Mindennapok gondját könnyebb elviselnünk.
Aki nem jön közénk az magára vessen!
De legalább néha Önmagán nevessen.
Óvja egészségét napi kacagással,
ha velünk nem nevet, hát nevessen mással!

Anastasius apátnak volt egy nagyon finom, pergamenkötésű könyve, ami megért húsz pennyt. Benne volt a teljes                                  Ó- és Újtestamentum is. Egyszer egy bizonyos szerzetes jött hozzá látogatóba, és látván a könyvet, el is tűnt vele. Így aztán aznap, amikor Anastasius a napi szentírási részt akarta elolvasni, látta, hogy a könyv eltűnt, és azonnal tudta, hogy csak az a szerzetes vihette el. De nem küldött senkit sem utána, mert attól félt, hogy a lopás bűnéhez még majd hamis eskü is társul.

Közelgett az esős monszun ideje, és egy öregember gödröket ásott a kertjében.

– Mit csinálsz? – kérdezte a szomszédja.

– Mangófákat ültetek.

– És még enni is akarsz azokról a fákról?

– Nem, én már nem élek annyi ideig. De mások fognak enni róla. A minap az jutott eszembe, hogy egész életemben élveztem a mangó gyümölcsét, amit mások telepítettek. Én ezzel fejezem ki irányukban a nagyrabecsülésemet

Anthony de Melo

Tudod-e mit jelent, Önzetlen szeretni?
Mindenkinek adni, sohasem elvenni!
Szeretetet szórni az egész világra,
a szíved mélyéről, viszonzást nem várva!
Ápolni a lelkét, a rászorulónak,
Biztatni,  hogy szép lesz, ha eljön a holnap.
Szeretet vizével öntözni a lelket,
érezze az ízét meg, akit szeretetnek.
Ahogy átmelegszik szívedtől a szíve,
ő is tovább adja, tovább közvetítve.
S ne hidd azt hogy elfogy, forrása végtelen,
ha kell végig kísér, az egész életen.

Diogenész egy nap az utcasarkon állt, és nevetett, mint egy őrült.

– Min nevetsz? – kérdezték a járókelők.

– Látjátok azt a követ az utca közepén? Reggel óta, mióta itt vagyok, már tíz ember botlott meg benne, és átkozta meg. De egy sem vette a fáradságot, hogy elvegye onnan, hogy mások ne bukjanak fel benne.

Anthony de Melo

Szeretsz nevetni, stresszes a munkád?

Gyere és nevess velünk!