Egyszer a vének Szkétában voltak, és János apát, a törpe, is velük volt.

Miközben vacsoráztak, egy pap, egy nagyon öregember, felállt, és megpróbálta kiszolgálni őket. De senki sem fogadott el tőle még egy pohár vizet sem. Kivéve János apátot.

A többieket ez egy kissé megbotránkoztatta, és később így szóltak hozzá:

– Te méltónak találtad magad arra, hogy elfogadd ennek az öregembernek a szolgálatát?

Ő így válaszolt:

– Ha én megkínálok valakit egy pohár vízzel, örülök, ha elfogadja.

I'm also commenting to make you know of the oudtsanting experience our child went through reading through your web site. She realized such a lot of pieces, not to mention what it is like to possess an awesome teaching style to make many others quite simply gain knowledge of chosen tricky issues. You actually surpassed our own desires. I appreciate you for supplying these essential, healthy, educational not to mention fun thoughts on the topic to Evelyn.

Szeretni annyi: - elfogadni,
nyitott szívedből többet adni!
Másokban meglátni a szépet,
s örökre hinni, hogy szép az élet.

Megértőn nézni a világra,
ápolni, kinek a lelke árva.
Tudni a rossz is csak emberi,
másképpen lát, ki felismeri.

Keresd a jót, kívánd a szépet!
Lásd meg másban az emberséget!
Bocsásd meg azt, amiben gyarló!
Szeress ha fáj is, legyél kitartó!

Azért születtél erre a földre,
hogy szeretni tanulj mindörökre.
Szívedben szóljon szeretet ének:
"Szeretném, hogyha szeretnének".

 

Szeretni jöttünk széles e világra.

Keresni másban énünk jobb felét.

Örömöt lelni, napról napra várva,

a belső hangot, a misztikus zenét.

 

Mert a magánynak kongó kapujából,

az élet ösvénye másfelé vezet,

tárd ki szíved, mely börtönödhöz láncol,

s örülj a mának, amíg csak lehet.

 

Nyisd ki szemed,és a lelkedben érezd,

ami ma gond, az mind megoldható.

Álmodni merj! És sohase fékezd!

Amit csak elképzelsz, valóra váltható.

 

 

 

"Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok.

Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.

Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.

Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.

 

 

 

Meghalt egy öregasszony, és az angyalok a bírói szék elé vitték. Az életét tanulmányozva azonban a bíró egyetlen jótékony cselekedetet sem talált, kivéve azt a répát, amit egyszer egy éhező koldusnak adott.

A szeretet egyetlen cselekedetének azonban akkora hatalma van, hogy azt határozták, abba a répába kapaszkodva vigyék az asszonyt az égbe. Be is hozták a répát, és odaadták neki. Abban a pillanatban, hogy az asszony kézbe vette, a répa emelkedni kezdett, mintha egy láthatatlan szál húzta volna, és az asszonyt is az ég felé emelte.

Valaki, aki egy mestert keresett, hogy az életszentség útján vezesse, egy guru által fenntartott kegyhelyhez érkezett. A guru ugyan életszentség hírében állt, de csaló volt. Ezt azonban a kereső ember nem tudta.

– Mielőtt elfogadlak tanítványomnak – mondta a guru –, tesztelnem kell az engedelmességedet. A kegyhely mellett folyik egy krokodiloktól hemzsegő folyó. Menj keresztül ezen a folyón.

A leendő tanítványnak oly nagy volt a hite, hogy megtette.

 

Gesszen buddhista szerzetes volt. Ráadásul még különleges képességgel megáldott művész is. De mielőtt hozzáfogott volna bármilyen kép festéséhez, mindig előre elkérte az árát. És az árak borzasztóan magasak voltak. Ezért aztán mindenki csak úgy ismerte, hogy a Kapzsi Szerzetes.

Egyszer egy gésa küldött érte, hogy fessen neki egy képet. Gesszen azt kérdezte tőle:

– Mennyit fizetsz nekem?

A lány akkor éppen a gazdag kitartóját szórakoztatta, ezért így válaszolt:

– Amennyit csak kérsz, de a képet itt és azonnal meg kell festened.

 

Buddha tanítványa, Szubhuti, hirtelen ráébredt az üresség gazdagságára és termékenységére: észrevette önmagunk ürességét, hogy minden mulandó és elégtelen. Ebben az isteni üresség hangulatában ott ült egy fa alatt révületben, amikor hirtelen virágok kezdtek el hullani körülötte. Az istenek pedig azt suttogták:

– El vagyunk ragadtatva az ürességről szóló fennkölt, tanításodtól.

Szubhuti azt válaszolta:

– De hiszen egy szót sem mondtam az ürességről.

 

Önéletrajzában Mahatma Gandhi elmondja, hogy diákkorában. Dél-Afrikában milyen mélyen érdeklődött a Biblia, főleg a hegyi beszéd iránt. Meg volt győződve arról, hogy az Indiát évszázadok óta sújtó kasztrendszerre a kereszténység a megoldás. Komolyan foglalkozott azzal, hogy keresztény lesz.

Egy nap elment a templomhoz, hogy további ismereteket szerezzen, s hogy misén vegyen részt. Az ajtónál azonban megállították, és kedvesen mondták neki, hogy ha misére kíván menni, szívesen látják, de csak a feketéknek fenntartott templomban.

 

Mélyedj el önmagadban és merítsd tudásodat Önvalódból.

Te vagy a legnagyobb könyv, ami valaha létezett és létezni fog. Te vagy mindenlétező végtelen irányítója. Hiábavaló minden külső tanítás, míg fel nem ébred a benső tanító. Azt kell elérned, hogy szíved könyve megnyíljon, hogy nemes lelkűvé válhass.

 

Swámi Vivekánanda

 

 

Az egyik leghíresebb bölcs az ősi Indiában Szvetaketu volt. Bölcsességét pedig így szerezte. Amikor még csak hétéves volt, az apja elküldte a Védákat tanulni.

Szorgalmával és intelligenciájával túlszárnyalta minden diáktársát. Eljött annak is az ideje, hogy őt tartsák a Védák legnagyobb élő szakértőjének, pedig még alig volt felnőtt.

Ahogy hazatért, az apja próbára akarta tenni a fia képességeit. Ezt kérdezte tőle:

– Megtanultad – e, azt a tanulás által, amin kívül semmi mást sem szükséges tanulni?

 

 

Nagypapa és nagymama összevesztek valamin, s nagymama annyira dühbe gurult, hogy nem szólt többet nagypapához. Másnap nagypapa már teljesen megfeledkezett a vitáról, de nagymama továbbra sem figyelt rá, és nem is szólt hozzá. Tehetett a nagypapa akármit, nem tudta a párját kihúzni sértődött hallgatásából.

Végül is nagypapa hozzá fogott turkálni a szekrényekben és a fiókokban. Miután ez így ment egy darabig, nagymama már nem bírta türtőztetni magát:

– Mi az ördögöt keresel?