Itt a december, közeledik a karácsony. Az ember bensejében megnyílik egyfajta örömteli várakozással teli állapot, és ahogy közeleg a karácsony, ez az érzés csak egyre erősödik bennünk. Aztán eljön a várva-várt ünnep, a szabadság, a pihenés, családdal-barátokkal való találkozás, mindenki igyekszik mosolygós és boldog lenni, szeretettel tekinteni mindenre és mindenkire, röviden: szeretetet adni-kapni. De mi is van mindennek a hátterében? Miért ez a nagy várakozás, készülődés, és miért igyekszik mindenki éppen most, ebben az időszakban a Szeretet szemüvegén keresztül látni mindent?

Erdőszélen kicsi kunyhó,
Öreg Anyó itt lakik,
Őrizgeti száz évének
féltve őrzött titkait.

Bundás kutya, Cirmi cica
Anyókával éldegél.
- Ritkán jár erre a postás,
csak amikor jön levél.

Öreg Apó, tavaly télen,
fel a mennybe költözött.
Anyó tudja, – jó ember volt,
- és angyalnak öltözött.

Álmában még találkoznak,
beszélgetnek keveset,
simogató szavaikban
megbújik a szeretet.

Kint lehullott az első hó,
minden fehér tünemény.

Ünneplő ruháját
a szív magára ölti,
ember a karácsonyt,
megtisztulva tölti.
A hétköznapi lelkek
megtelnek békével,
egymás iránt érzett
szívszeretetével.
Kár, hogy csak ilyenkor
mozdul meg a lélek,
csak ilyenkor zendül
ajkunkon az ének.
Ilyenkor látjuk csak
a nyomorúságot,
ilyenkor öleljük
az egész világot.
Pedig a világnak
a legszebb ajándék,
ha van bennünk részvét
és jobbító szándék.
Ezért a karácsony
sose érjen véget,
egész évben tanulj
könyörületességet.

Megnyíló szívvel, szeretettel
köszöntsön rád karácsony éj.
Legyen vidám, boldog az ember!
Az élet szép! Nem kell, hogy félj!
Álmodj magadnak bármi szépet,
Amire vágysz, tiéd lehet!
Képzeld magadba azt a képet:
már meg van, s “fogja két kezed”.
Sose hidd azt, hogy neked nem jár,
amire vágysz, megkaphatod.
Ne hidd szerencse reád nem vár,
mert ezzel azt csak eltolod.
Várj csak nyugodtan, bármi szépre,
szárnyra veszi a gondolat.
S minden irigység ellenére,
elérkezik, “hozzád szalad”.