Antal Judit: Mantra magamnak

 

Tűz, tűz élessz fel,

szerelemben égess fel!

Szikrát hányok perdülök,

lángjaidban szédülök

 

Víz, víz lazíts el,

hullám hátán vigyél el!

Hűs cseppekkel itass meg,

életerőmet élesszed!

 

Föld, föld, takargass,

betegségből gyógyítgass!

Éhes vagyok, adj ennem,

bánatomban óvj engem!

 

Levegő, ó levegő

madár szárnyon lebegő,

tárd ki tüdőm lepkeszárnyát,

Tápláld testem minden vágyát!

 

Üdvözöllek Élet,  Üdvözöllek Lélek!

Lazítsd el a testedet, figyelj belülre és olvass lassan,… könnyedén,… gyengéden.

 

Végy pár mély levegőt.

S ha úgy érzed, állj meg az olvasással és csukd be a szemed, lazíts, s figyeld meg figyelmedet.

Ha van, aki fel olvassa, kérd meg, hogy lassan olvassa fel.

S Te drága Lélek csukd be tested szemeit és halld, csak Halld a hangzottakat és Emelkedj a szavak fölé.

 

Lazíts és figyelj Magadra.

Tudd, hogy amiért vagy Te itt, az azért történik, mert e játék részese akartál lenni.

A szeretet ösztöne

Vadászatról tértem meg és a kerti úton mentem hazafelé. A kutyám előttem futott. Hirtelen megállt, aztán lassabban kezdett előrelopózni, mintha vadat szimatolna. Végignéztem az úton és egy fiatal verebet pillantottam meg. A csőre még sárga volt és a feje pihés. Leesett a fészekből, mert a szél lerázta a nyírfáról. Most a porban vergődött és kiterjesztette szárnyait.

Kutyám lassan közeledett feléje, ekkor a közeli fáról egy veréb szállt le.

Béke a lélekkel

A lelki béke szilárd nyugalom,
de nem kérést elutasító unalom;
fegyelem, mely enged, s elfogad,
sosem fél, nem remél, csak ad.

A lelki béke tevékeny erő,
nem eltipró, hanem felemelő;
táplál, éltet, legyőzi a szenvedést,
maga alá gyűri a szenvedélyt.

A lelki béke féltő hatalom,
nem másokat lebíró akarom;
szelíd, finom, végtelenül kegyes,
meghajolva előtte, legyőzheted.

A leki béke feltörő tudás,
befogadás, semmit nem tagadás;
mélység és magasság között feszül,
általa minden összhangba kerül.

 A világtalan története

Vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap táblával, a következő szöveggel: 

"Vak vagyok. Kérem, segítsenek."Arra ment egy újságíró és látta a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát és a másik oldalára írt egy mondatot. Délután visszatért a vak emberhez és látta a kalapban sok pénz van.
A vak felismerte lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit?

Élet ott van, ahol Isten,
Isten nélkül élet nincsen.
Ha Őt, egyszer nem találod,
akkor eljött a halálod…
Elhagyod a földi tested,
bár lélekként ezt kerested.
Élőként pedig a módját:
más emberek, miképp hordják?
Porhüvelyünk mégsem játék,
inkább isteni ajándék.
Ha teheted, ápold, óvjad,
hogyha lehet hosszan hordjad!

 

http://versek.opencreative.hu/

 

Így éltem magányosan, anélkül, hogy igazában bárkivel is szót érthettem volna, míg egyszer, hat esztendôvel ezelôtt, kényszerleszállást nem kellett végeznem a Szaharában. Valami eltörött a motoromban. És mivel se gépészem nem volt, se utasom, magamnak kellett nekilátnom, hogy zöld ágra vergôdjem valahogyan, és kijavítsam a súlyos hibát. Élet és halál kérdése volt ez számomra. Alig egy hétre való ivóvizem volt.

Ott dôltem álomra az elsô este a homokon, ezermérföldnyire minden lakott helytôl.

„… A folyó mintha menekülne a jeges fennsíkról, utat vájva magának a gigantikus gránitsziklák között. Az ösvényről felülmúlhatatlan szépségű táj tárult a szemünk elé... Szépsége oly sokszínű, s varázslatos volt, hogy a föld egyetlen más természeti szépségéhez nem hasonlítható. Havas csúcsok, melyek a felhők fölé emelkednek, szivárványszínű gránitsziklák, gigantikus szakadékok, melyek sok ezer méter mélységben szakadnak a habzó-zuhogó, dübörgő folyó medrébe, ugyanakkor a legcsodálatosabb színekben játszó orchideák, buján zöldellő fák és bokrok, a pompázatos növényvilág elhaló harmóniája, s az őserdő misztikus boszorkánykonyhája.

 Óriási jelentősége van annak,ha eltöprengjünk a szenvedésen,mert ha megértjük a szenvedés természetét,akkor nagyobb lesz az esélyünk arra,hogy megszüntessük az okát és a veszedelmes tetteket,melyek szenvedéshez vezetnek.Ezáltal nő lelkesedésünk,mely arra késztet minket,hogy jót cselekedjünk,és azáltal boldog,örömteli életet éljünk.

 

(Dalai Láma)