A legrosszabb állapot, ha az ember nem érez semmit. Se nem boldog, se nem szomorú.
Még a legszomorúbb érzéseink is arra utalnak, hogy volt valamikor, ami boldogságot és örömet ajándékozott nekünk. Az elmúlt boldog emlékek fájnak, de ugyanakkor hatalmas erőt is adnak szívünknek.
A boldogság és a szeretet pedig semmihez sem fogható, csodálatos érzések, mely a legnagyobb élményekkel színesítik meg az életünket.
Az érzelmeink adják az erőt az élethez!

Tudod ki a legfontosabb személy az életedben?TEKi az akire a legérdemesebb hallgatnod?TEKi az aki minden kérdésedre megadhatja a választ?TEHa mindez így van, miért hallgatsz másokra,
és miért várod kívülről a válaszokat?
Eláruljam Neked?
AZÉRT MERT NEM TUDOD KI VAGY TE.
Itt és most, ebben a pillanatban teljesen elégedett, boldog, szellemileg-anyagilag
független, egészséges, "teljes" vagy?
Ha azt mondod úton vagy, de ehhez idő kell, azt mondom nem tudod mit beszélsz.

Őszi levél bágyadtan leng a fán.
Kapaszkodik, maradna még talán.
Az elmúlás sápadt képére ül,
ereje fogy, s hitében elmerül.
Mert nem hiszi, hogy véget ért a nyár,
és nem hiszi: – neki csak ennyi jár.
Maradna még, – az elmúlástól fél.
Kapaszkodik az utolsó levél.

 

Hiszi: Ő nem, csak egy a sok közül,
kinek a sors ezt hagyta örökül.
Neki a földön annyi dolga van!
- Aki elmegy, az mind boldogtalan!
Mert Ő bizony még őrzi ezt a fát,
mert nélküle szegényebb a világ.

 

 

Aranyosi Ervin: A szamár és a kút…

 

 

A paraszt szamara beesett a kútba.
Egész nap üvöltött, s a paraszt már unta.
Kútja rég kiszáradt és víz nélkül maradt.
- Beletemeti hát az öreg szamarat!
Hívta a szomszédot, fogták a lapátot,
lapátolni kezdtek,  s a szamár iá-zott.
Rémisztőn üvölt, mint fába szorult féreg.
Aztán lenyugodott. S nem hitt a szemének,
mert csodát lát a gazda, mit a szamár játszik:
Lerázza a földet, s a tetejére mászik.

Megőrizni gyermeki lelkünket

Nem tudunk felnőni? Gyakran érezzük azt, hogy nem tudunk megkomolyodni?Meg kell egyáltalán komolyodnunk bizonyos kor fölött?Vagy a gyermeki lélek örökre megmarad bennünk?Le tudjuk e újra vetkőzni eddigi életünk során szerzett félelmeinket, beidegződéseinket, megrögzöttségeinket?Mit lehet tenni, hogy újra gyermeki tisztasággal, nyitottsággal élhessünk, megőrizve eddigi tapasztalatainkat, nehezen megszerzett bölcsességeinket?

http://lelekoleles.blogspot.com

A történet a legenda szerint úgy kezdődött, hogy valaki kimásolta a Bibliából Pál apostol néhány sorát, mely a szeretetről szól, és a papírra, amin a szöveg állt, ráhelyezett egy üveg vizet.

A szeretet kiválaszt, megszólít...

"A szeretet kiválaszt, megszólít, megtart és elenged, de soha nem sajátít ki, legfeljebb örömmel elfogadja, ha önként neki ajándékozod magad."

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Forrás:

http://szeretetblog.blogspot.com

A sas és a róka (Aiszóposz meséje nyomán írta Aranyosi Ervin)

A sas és a róka
barátságot kötött.
Egyszerű gondolat
volt a szándék mögött.
Azt is kigondolták,
közel fognak lakni,
egymás közelsége,
barátin fog hatni.
A sas felköltözött
egy jó magas fára,
rókánknak alatta,
bozótban lett vára.
A sas fenn a fészken
fiókákat költött,
s odalenn a róka is
szült néhány kölyköt.
Történt pedig egyszer,
- a rókánk vadászott -
élelemnek híján
a sasunk leszállott,
zsákmányai lettek
a játszó ap-rókák,
miket felzabáltak
az éhes fiókák.

Két kis magzat beszélget az anya hasában:

 

*- Te hiszel a születés utáni életben?

 

 

*- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt

is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.

 

 

*- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is,

hogyan nézne ki?

 

 

*- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt.

 

 

*- Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.