Az ide tartozó állapotokban jellemző a személyes határok feloldódásának megtapasztalása,eggyé válás más emberekkel,a természettel vagy az egész világmindenséggel.Ez a folyamat szent minőséggel bír,és megtapasztalója eggyé olvad a teremtő kozmikus energiával vagy Istennel.Úgy tűnik,hogy az élmény meghaladja az idő és tér szokásos kategóriáit,és megjelenhet benne a végtelenség és az örökkévalóság érzése.Ezek az érzelmek a mélységes békétől és nyugalomtól a kirobbanó örömig és eksztatikus kitörésekig terjedhetnek.

A türelmetlen ember mindent azonnal akar.A türelem a várni tudás képessége!Ilyenkor nem siettetjük a dolgokat,mert tudjuk, "ha eljön a

reggel,felkel a Nap".Mindennek mag van a maga ideje,de ezt sokszor nem tudjuk kivárni.A türelem segítségével az Én háttérbe húzódik,s hagyja,

hogy az általa megismerni kívánt dolog a s aját tempója szerint nyilatkoztassa meg magát.A gyors és felszínes megismerés helyett így mély és alapos tudásra tehetünk szert.

Ha lemondunk arról,hogy siettessük a dolgokat,akkor a türelmes kivárás révén elmélyültebben tudunk majd figyelni.Így olyan területekre nyílik

rálátásunk,amelyek korábban elvoltak zárva előlünk.(A türelmes kivárást

persze semmiképp sem keverjük össze a halogatással,illetve a lustasággal!)A mai korra jellemző "gyorsan,könnyedén"típusú szemlélet nem alkalmazható a szellemi fejlődés útján.A türelmetlen ember csak a felszínt nézegeti,míg aki türelmes,abban mély belátás születik.

Egy szútrában Buddha Sákjamuni az általunk valóságosnak tartott jelenségvilágot több hasonlattal illette. Ezek a metaforikus jellegû leírások valóságunkat egy hulló csillaghoz, optikai illúzióhoz, táncoló lángú vajmécseshez, hajnali harmathoz, vízbuborékokhoz, villámláshoz, álmokhoz, felhõkhöz hasonlítják. Buddha szerint minden összetett létezõ, minden "dharma", illetve minden jelenség valótlan és állandóan változó, mint az elõbb említett példák.

Az álmok hasonlata is szerepel ezekben a szútrákban, hisz mindannyian tudjuk, hogy ha elkezdünk egy álmot elemezni, nem találunk semmilyen konkrét valóságot.

Ó, tanítványok! Buddha egy haszontalan ember. Nem törekszik jólétre és hírnévre. Ha nem látjátok igazi természeteteket, és azt hiszitek, hogy a szútrák olvasása, a buddhák segítségül hívása, a hosszantartó és kemény tanulás, az éjjel-nappal való gyakorlás, a virrasztás, vagy a tudás a DHARMA, akkor gyalázzátok a dharmát. A múlt és jövő buddhái csupán az igazi természet látásáról beszélnek. Minden gyakorlás véget ér egyszer. Hogyha nem látjátok igazi természeteteket, és azt állítjátok, hogy elértétek a Tökéletes és Felülmúlhatatlan felébredettséget, magatoknak hazudtok.

Az ember sokszor elégedetlen azzal ami van,gyakran panaszkodik,

sopánkodik.Az elégedetlenség abból a gondolatból fakad,hogy nem jó vagy nem elég az,ami van,s az ember a külső körülmények változásától várja saját belső boldogságát.Az elégedetlenség a hiánytudatból fakad.A hiánytudat azt jelenti,hogy az ember úgy érzi,mindig szüksége van valamire ahhoz,hogy jól érezhesse magát.

A szellemi igazság viszont a következő : mindig minden megadatik számunkra,ami fejlődésünkhöz és felemelkedésünkhöz szükséges!

A imádság Istennel való beszélgetés.

Most nem arról akarok beszélni, hogy általában véve a belső ima felel-e meg jobban az emberek belső szükségleteinek, vagy pedig az ajakima. Csak annyit mondok: egyikre éppúgy szükségetek van, mint a másikra.

Bensőnkben van valami, ami összehasonlíthatatlanul értékesebb mindannál, amit látunk: a lélek.

Ne úgy képzeljük a lelket, mintha valami csekélyke, szűk dolog volna, hanem úgy, mint egy egész belső világot, amelyben annyi pazar fénnyel berendezett lakás van.

Az ember hajlamos észrevenni mások hibáit,és gyakran sértő módon szóvá tenni azokat.A luciferi ősnegatívítás miatt elöbb észrevesszük azt,ami a másikban kritizálható,mint azt,amit tanulhatunk tőle.Az udvariasság jelen esetben a másik ember gyengeségeinek és hibáinak az elnézését jelenti.Ehhez önuralomra van szükségünk!

Az önuralom,az önkontrol által az ember tudatosan lemond arról,hogy hangot adjon szubjektív érzéseinek és kritikus véleményének.A feladat az,hogy tudatossan keressük meg a másik emberben azt,ami benne értékes és tiszteletre méltó.Fontos,hogy valamilyen formában ezt kifejezésre is juttassuk!